Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VII. A PRIVATIZÁCIÓ ÉS DRÁMAI KÖVETKEZMÉNYEI (1992-2005)

VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005) A XX. század utolsó évtizedében a diósgyőri gyár több mint két évszázados történetének legmegrázóbb időszakát élte át. A korábbi időkben elképzelhetetlennek tűnő termelésleállás megrendítő hatást gyakorolt a mindig töretlen hittel, lelkesedéssel dolgozó kollektívára. A biztos egzisztenciát nyújtó vasgyár nimbusza egyre inkább kétségeket ébresztett az emberekben. A munkatársaikat testvérként tisztelő dolgozók és vezetők kapcsolatai a túlélés jegyében rideggé, ellenségessé váltak. A több évtizedes tervgazdálkodás utáni piacgazdaságra történő váratlan és gyors áttérés a magyar vaskohászat feltételrendszerét komoly mértékben lerontotta, így a DIMAG Rt. működése az energiahordozók áremelkedése, a KGST piacok összeomlása, a likvid források beszűkülése, a kamatok növekedése, a rendeléshiány, a termelés-finanszírozás hiánya következtében fellépő kényszerű leállások, a szakaszos üzemelések, a fő technológiai berendezések kapacitás-kihasználatlansága stb. miatt ellehetetlenült. A lecsökkent üzleti értékű társaságot - befektetői privatizáció keretében egy orosz-osztrák konzorcium vásárolta meg jelképesnek tűnő összegért. A vállalkozónak azonban még annyi pénze sem volt, hogy a gyárat működtesse. A privatizáció nem hozta meg a várt eredményt. Emiatt az állam legalább 5 Mrd Ft-ot volt kénytelen ráfordítani a működtetésre és a félbeszakított fejlesztések befejezésére. 1992 májusában ismét leállt a gyár, majd tízezer tüntető munkásember vonult végig a városon „munkát és kenyeret" követelve. Közben a vállalatcsoport több egységénél indította el - a kialakult fizetésképtelenség miatt — a bíróság a felszámoló eljárást. 1992-ben nyolc társaságból megalakult a termelő, szolgáltató tevékenységet folytató Diósgyőri Nemesacél Művek Kft. Végül 1993. októberében a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján kimondták a DIMAG Rt. felszámolását. 1996-ban létrejött a Diósgyőri Acélművek Rt. és ekkor állították le Diósgyőr utolsó nagyolvasztóját. A társaság az 1997. elejére felélte a korábbi években a költségvetés által rendre pótolt tartalékait, majd pénzügyileg fokozatosan ellehetetlenült s az évet hétmilliárd forintos veszteséggel zárta. A termelés fenntartása a felhalmozódott tartozások miatt kétségessé vált. A válsághelyzetet mindenekelőtt a nem megfelelő piaci munka, a magas termelési költségek és a nem hatékony foglalkoztatás okozta. Ezután a vasgyárban újabb és újabb tulajdonosok, felszámolások, leállások, váltották egymást. 1998-ban a gyárat előbb a Kassai Vasművet is magába foglaló szlovák VSZ Holding vásárolta ki. A társaság az első évben ugyan teljesítette fejlesztési és veszteségszinti terveit, de később megszegték a privatizációs szerződést, nem hajtották végre a vállalt tőkeemelést. így a vasgyár felszámolásba ment át. 2001ben az olasz Cogne cég vásárolta meg a vagyont. A komolynak tűnő szándékokkal érkező olaszok - akik több milliárdot költöttek a gyárra - 2003-ban leállították a termelést, majd távoztak. Ezután ismét felszámolás következett. 2004-ben az ukrán érdekeltségű Donbass Ipari Szövetség vette tulajdonba a gyárat. Ettől a cégtől várja most az időközben 1 000 fő alá csökkent munkásság, hogy véget ér a korábbi évekre jellemző ismétlődő körforgás: eladás, leállás, felszámolás, újraindítás...