Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

A második világháborút követően vasgyár számos üzeme romokban hevert. Nehéz volt talpra állni. De rövid idő múlva az emberek tenni akarása révén a gyár újjáéledt, a fejlődés megindult. Az '50-es, '60-as években megvalósított jelentős fejlesztések is hozzájárultak, ahhoz hogy mennyiségben és minőségben komoly eredményeket ért el a kollektíva. A lendületet sajnos azonban megtörte a '70-es évek elején kialakult energiaválság és az azt követő gazdasági visszaesés, amely világszerte súlyos kihívást jelentett a vaskohászok számára. Az energiahordozók és számos alapanyag (elsősorban az ötvözök) ára többszörösére növekedett, a vaskohászati termékek iránti kereslet ugyanakkor csökkent. A magyar vaskohászatot adottságainál fogva az átlagosnál is érzékenyebben érintették a változások. A '70-es évek második fele hozott némi fellendülést, de a '80-as évek elején ismertté vált, hogy a kombinált acélmű üzembelépése ellenére további kellő ütemű, és minőségű fejlesztés nélkül a magyar vaskohászat azaz a vasgyár is - az elvárásoknak egyre nehezebben tud majd megfelelni. A fejlesztési lehetőségek beszűkültek, így nehéz volt lépést tartani a korszerű technikát alkalmazó konkurensekkel szemben. Komolyabb lépések hiányában a visszaesést prognosztizálták. Ezek és hasonló nehézségek miatt elterjedt egy olyan felfogás, amely szerint a vaskohászat - annak ellenére, hogy alapvető iparág, és az ipar részére nélkülözhetetlen termékeket állít elő - hanyatló fázisba került, veszteségessé vált nem érdemes a fejlesztésével foglalkozni. Ez a felfogás Diósgyőrött tragédiához vezetett. A vasgyár története küzdelmes múltat idéz. Küzdelmet a technika folyamatos megújításáért és a Miskolc környéki ipar életben tartásáért. A diósgyőri vasgyár mindenkor a helyi társadalom felemelkedését segítette, Miskolc város gazdagodását gyarapította és az országos népjólétet szolgálta. Sajnálatos, hogy ez a folyamat a nyolcvanas évek közepétől megszakadt és nagy visszaesés kezdődött, számos termelő tevékenység megszüntetését, egységek bezárását eredményezve. Ezekhez a folyamatokhoz az utóbbi évtizedekben a gyakori vezető- és tulajdonosváltások is hozzájárultak. Ennek következtében a nagy múltú, egykor több mint 19 ezer embert foglalkoztató gyárból mára egy akadozva üzemelő, szerény üzem maradt, melynek következtében sok ezer munkavállaló került tragikus helyzetbe, illetve vált munkanélkülivé. Ezt a folyamatot nagyon jól érzékelteti a szerző alapos feltáró, kutató munkáját dicsérő szakszerűen megszerkesztett könyv, mellyel jó segítséget ad a további feltáró kutató-munkához, de ezáltal a gyár és hozzá kapcsolódó tevékenység iránt érdeklődők is hasznos dokumentumok birtokába kerülnek. Dr. Herendi Rezső okleveles kohómérnök