Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

az építkezést leállította, bár a munkások 1799-ben beadványt intéztek Selmecre, melyben kérik, hogy hibájukat nézzék el, mert abban a reményben fogtak hozzá az építéshez, hogy a felsőbb hely meg fog könyörülni szegénységükön. A kamara a későbbiekben a kamarai alapítású, illetőleg kincstári üzemeknek félig-meddig még feudális jellegű jogszokása alapján patronálja a templom építését, természetesenjavarészt a társládai anyagi alapra támaszkodva. UBA - HKG. 258811799. A munkások arra hivatkoztak, hogy azért akartak templomot építeni, hogy saját nyelvükön tarthassanak istentiszteletet. Nem derül ki, hogy a német vagy inkább a szlovák nyelvről volt-e szó. Hasonló helyzet a bányavárosokban is előfordult, lásd a Selmecbányái „német templom" és „tót templom" esetét. A szóban forgó társládai összeg 310 forint 58 kr. volt. A plébános 230 forint évi javadalmának felét szintén a társládából kellett fedezni. Zoltay Endre 1970. 143., ill. 384. jelzet 109. A kártyás gyárvezetőt letartóztatják A pénzügyi helyzet további romlása szükségessé tette, hogy 1794. március 24-én újabb hivatalos gyárlátogatást vezessen a kamara Diósgyőrbe. A gyár ugyanis 1793 végére megint deficites lett, a kamarától 1000 forint előleget kért Koregtko és Wahlner. A vizsgálat botrányos állapotokat talál. Különböző pénztári tételekből összesen 1933 forint 29 kr. pénztári hiányt állapítanak meg, amit sem a rossz üzemi viszonyokkal, sem pedig a vaseladás pangásával nem lehet magyarázni. ( Az igazgató nem kifogástalan életmódja miatt - ui. nagy kártyás volt - eltékozolta a gyári tisztség pénztári állományát.) A főkamaragrófság az ügyet bűntettnek minősíti, s a saját hatáskörében Koregtkot letartóztatásba helyezi és Selmecbányára kísérteti. Állásából felfüggesztik, vagyoni zárlatot mondanak ki rá, s egyben helyére kinevezik Ignatz Wallese tiszolci sáfárt, aki máj. 1-én hivatalát át is veszi. A Selmecbányái legfelső kamarai bányabíróság júl. 30-án mond irgalmas ítéletet: enyhítő körülménynek tudja be a hűtlenül kezelt pénz nagy részének megtérítését, s kegyelemből a megüresedett s gyenge javadalmú pojniki sáfári állást juttatták neki. Adósságát, a bírói költségeket meg kell fizetnie, s fedeznie kell utódjának költözködési költségeit is, új állásából a legkisebb visszaesés jelére el kell bocsátani. Vö. 90. így a hámori káplán részére az előző gyárvezető által kilátásba helyezett ingyenes élelmezés lehetéísége megszűnik. A gyári munkásság igen tartózkodó a helyi lelkészség alapításával szemben. Amikor a kápolnát fölszentelték, a munkásság egy része elment fürödni a patakba, vagy kiment a hegyekbe. Zoltay Endre 1970. 114-116., Fazola dosszié 1794. 110. A tógát szükségessége A vaseladás felfutásával, s a nagyolvasztói nyersvas-termelés növekedésével egyidőben 1794-ben a kamara elrendeli, hogy a hámorok elégséges víz esetén éjjel-nappal járjanak. A nagyobb tározó képességű tógát ügye egyre égetőbb lesz a hámoroknál, de még mindig nem olyan nagy a vasmű termelési értéke, hogy megvalósítására gondolni lehessen. Vö. 60.