Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

541. Egy pofozkodás utóélete Vas- és Fémmunkások Szaklapja. 1904. febr. 4. Amikor a pofozkodásra kész gépmester megtudta, hogy őkelme azért, hogy felpofozott egy géplakatost, hülyének van nevezve, tehetetlen dühében toporzékolt, mint egy vad. De később azonban gondolt egyet és behivatta az általa felpofozott géplakatost az irodába, és erőnek erejével aláíratta a leszámolást és kérte a szaklapot tőle, mert - úgymond - nagyon csiklandozza az agyát a cikk, amíg el nem olvassa. A géplakatos munkás azonban nem adta oda a lapot, s így a gépmester úr ismét gondolt egyet: az összes talpnyaló hadát mozgósította arra, hogy használjanak fel minden cselfogást, hogy a lapot kerítsék meg. Ez a had azonban kénytelen volt visszavonulni minden eredmény nélkül. Most jött a java. A munkásból lett gépmester (?) ismét kénytelen volt a szaktársakkal egyezségre lépni a szaklap megkerítése végett, ami a következőképpen folyt le: - Ha a szaklapot ideadja, visszavonom a felmondást. Géplakatos: Még ennyiért se adom! - Mesteri becsületszavamra mondom itt három ember előtt, hogy visszavonom a leszámolást, ha a szaklapot ideadja. - Úgy, akkor itt a szaklap. Aki előtt a gépmester szavát adta, hogy visszavonja a leszámolást, ezek: Venczel Ede, Balog József és Erdélyi Imre. Tisztelt Munkástársaim! Ebből a csekélyke dologból is láthatják a szervezkedés hatalmát. Tehát szervezkedjetek, hogy biztos megélhetést biztosítsatok magatoknak mind családotoknak. KKMA 72. 4. 347. 542. „Úgy vágom pofon..." Népszava, 1904. május 21. A diósgyőri vas- és acélművek öntvénytisztítói, szám szerint 120-an sztrájkba léptek. Okot erre Stepán János mester hallatlan brutális bánásmódja adott, melyre a munkások hiába kértek orvoslást az igazgatóságtól. Hozzájárultak mindehhez az ott uralkodó nyomorúságos bérviszonyok is, amelyek teljességgel elviselhetetlenné teszik ott a munkások helyzetét. Sehol oly kirívó módon nem látszik meg az állam osztályuralma, mint itt. A munkaidő 12 óra, reggel 6-tól este 6ig. A törvényben előírt délutáni szünet teljesen hiányzik, sőt még amit a legpiszkosabb kaptalista is megenged, 6 óra előtt 5 perccel a mosakodást, még azt is megtiltják. A bánásmód egyenesen vérlázító, nincs az a kanász, aki disznóival durvábban bánna, mint ezek a mérnökök és mesterek a munkásokkal. „Dögök, lusta kutyák, betyárok", stb., hasonló kifejezésekkel illetik Őket. Stepán mester kedvenc szavajárása ez: „Úgy vágom pofon, hogy mindjárt felfordul, lusta dög!" így beszélnek az állami üzemekben a művezetők a tisztességes munkás emberekkel.