Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Nagyméltóságú MINISTER ÚR! Borsod vármegye alispánjának a diósgyőri gyárban beállott munkásmozgalom tárgyában felterjesztett és Nagyméltóságod f. é. Január hó 8-án 955 sz. a. kelt magas rendeletével jelentéstétel végett leadott jelentését és annak mellékletét ./. alatt visszaterjesztve van szerencsém a szóban lévő munkásmozgalom lefolyásának részleteiről a következőket tisztelettel jelenteni. 1901. évi december hó 14-én a diósgyőri régi és új hengermű, valamint az azokhoz tartozó kikészítőműhelyek és generátorok személyzete a munkát testületileg abbanhagyta. Az ügyosztály által a munkásoknak a következményekre történt figyelmeztetése és újbóli munkamegkezdésre történt felhívása eredménytelen maradván, a szóban levő üzemágak tüzeit be kellett szüntetni, a kemenczékben levő adagokat kiszedni és a berendezések biztosítása érdekében a kellő őrzésről, valamint a strajkolók által veszélyeztetett közbiztonságról kellően gondoskodni. A munkabeszüntetésben mintegy 750 ember vett részt és kihívó magatartásuk a gyár többi munkásaira is veszélyessé kezdvén válni, a gyár főnöksége a strajk gyors beszüntetése iránt intézkedett és 1901. évi december hó 15-én a vármegye alispánjától megfelelő karhatalmat kért, hogy a kincstár vagyonát, a strajkhoz nem csatlakozott munkásszemélyzetet és a gyár alkalmazottait megvédje, mely czélból a vármegye alispánja képviseletében a járási főszolgabírót és egy erős csendőrcsapatot haladéktalanul a gyárba küldött, hogy pedig a strajk továbbterjedése megakasztassék, a strajkolók azonnal a gyárból kitiltattak, azután kihirdettetett, hogy mindazon munkások kik december 19-én reggelig munkába nem lépnek, összes igényeik elvesztése mellett büntetésképpen a gyár szolgálatából el fognak bocsáttatni. Deczember hó 16-án a strajkolók kérésére az egyes csoportok képviselőit a gyárfőnökség kihallgatta és miután azok társaik nevében a munkábalépést fogadták, a strajk véget ért. Időközben az új kovácsműhely munkásai is beszüntették a munkát, de a kitűzött idő alatt ismét munkába álltak, kivéve 8 kovácsot, kik 19-ig sem álltak munkába és ennek folytán a szolgálatból elbocsáttattak. A munkabeszüntetés okául a kihallgatott munkások a következő három körülményt panaszolták: 1.) a keresetet keveslik, 2.) az egyes munkacsoportok leszállított létszámát, a korábbi létszámra felemelni kérik, 3.) a gyártelepi lakbéreket, valamint a szén és az élelmi szerek árát magasnak tartják. Ezen panaszokra vonatkozólag bátorkodom a következőket előadni: ad. 1.) A kereset csökkenése a gyárban uralgó munkahiány következménye, mely állapot, sajnos országosnak mondható és mely a diósgyőri gyárban annál súlyosabban érezhető, mert ezen gyár műhelyeinek legnagyobb része tömeges gyártásra van berendezkedve, jelenleg azonban csak részben foglalkoztathatók, így p.l. az új hengerdében és az ahhoz tartozó kikészítő műhelyekben, a hol azelőtt 3-4 bessemer és a megfelelő számú martinpestek munkája dolgoztatott fel, most munkahiány miatt 1-2 pest is elegendő volt a megrendelések lebonyolítására, minek folytán a munkások nemcsak hogy nem teljesíthették a rendes műszakok számát (havonkint 25-26 műszak helyett 10-19-et) hanem a munkában töltött időt sem érvényesíthették, mert a gyártás annyira csökkent, hogy berendezéseink mellett nem voltak jobban foglalkoztathatók.