Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Az utóbbi eset állt elő Diósgyőr esetében is, ahol a kincstár a szomolnoki bányafelügyelőséghez való csatolásban a vasmű jelentőségének tudatos csökkentését adminisztratív eszközzel is kifejezte. A vasgyárak visszaszorításával egyidőben növekedett az Ausztriából való vasbehozatal. A hivatalos kimutatások szerint 1816 és 1827 között Ausztriából Magyarországra a behozott kovácsolt vas mennyisége évenként 29.298 és 48.529 mázsa értékek között mozgott. A vasipari dekonjunktúra hatását még fokozta az is, hogy főleg a nagybirtokokon létesült vasműveknél elsősorban a járadék és nem a profit volt a fontosabb. Az egyes iparágakban lassan, de a vasiparban viszonylag elég gyorsan következett be változás ebben a felfogásban és indult el a fejlődés a tőkés gazdálkodás irányában. Ez pedig akkor következett be, amikor elkezdődtek a vasútépítések és a gyárak gőzüzemre való nagyobb arányú átállítása is kezdetét vette. Zoltay Endre 1970. 230. 195. A vasmű leírása Alsóhámor: itten vashámorok lévén, vas készíttetik, úgyszintén hótt szénnel a miskolci lakosok és többek ellátatnak. A vas készítésére elegendő mesterember és alkalmatosság lévén, jó állapotban vagyon annak készíttetése. Az ottan elkészített vasak az országnak nagyobb részeiben számosabban elhordatnak. Diósgyőr: nagy erdőség, 3 vízimalom, jó fürdő, papírmalom, hótt- és kőszén a határban bőséggel. Felsőhámorban: itten vas és acél nagyobb bövséggel dolgoztatván, az ország több részeibe vitettetik. (O.L. Helytartótanács, Dep.Commerc. 1819. 18-23.) S.IX. Soós Imre Kutatási napló 196. Új vasműi vezetés Siegl ellenőr 1817. nov. 9-én meghalt, állása 1819. májusig üresedésben van, ekkor Vojtta Elek lesz az ellenőr, ki írnoki és gyakornoki minőségben 1812 óta ott szolgált. A hámorintézői állást Vojtta kinevezésével egyidejűen megszüntetik formálisan is, ezután ismét csak igazgató és ellenőr kormányozzák a gyárat. S. XII. Ld. 208. Soós Imre Kutatási napló 197. Hámori vasbányák árverése A hámori vasbányák 1819. nov. 30-iki árverésén Vay Miklós bárón kívül senki sem jelent meg. Valószínű, hogy a bánya tulajdonjoga Vayé lesz. (Egri érseki egyházigazgatási levéltár hámori plébániai iratok 710.sz.) S. XII.