Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

168. Bor- és hadiadó helyett vaspatkó A diósgyőri vasgyár az önkéntes hadiadó címén reá kivetett bor- és lóbeadást teljesíteni nem tudja, ezért azok helyett felsőbbsége engedélyével a magánrészvényesek nevében és azok gyári bevételei terhére 200 db vaspatkót és 1500 db hozzá tartozó patkószeget ajánl fel. Fazola dosszié 169. A hámori tógát építése A tógát építés lényegében 1811-ben fejeződött be, bár kisebb munkák még 1812-re is áthúzódtak. Az építési költségek végösszege 197.652 forint 33 kr volt. A gátépítés szerencsétlen módon arra az időre esett, amikor a napóleoni háborúkban kimerült birodalom államadóssága a felvett kölcsönök következtében csaknem 700 millió forintra duzzadt. így végre a probléma felvetése óta eltelt 35 év után elkészült a diósgyőri vasmű mesterséges víztározó tava. Ebben nagy része volt annak, hogy Fazola Frigyes vezetése alatt a vasmű eddig nem tapasztalt gazdasági fellendülést ért el, amellett, hogy műszaki tanácsadásával is segítette az építkezési munkákat. Az új mesterséges tó tárolóképessége az 1799-i felmérés szerint alakult, vagyis 18.274.575 veder. A hámori tógát (régi nevén Taj, a német Teich-tó szóból) maradandó alkotás lett, ma nemcsak a völgy természeti szépségét emeli, hanem a diósgyőri vasgyár vízellátásának problémáját is részben ez oldja meg. Örök emléket állít a XVIH-XIX. század magyarországi vízépítő' mérnökeinek. Vö. 110, 170, 369. Zoltay E. 1970. 169-173., Remport Z. 1995. 158. 170. A völgyzárógát az utódok szemszögéből A hámori völgyzárógát hazánk egyik legrégibb vízépítési műtárgya. A völgyzárógát több, mint 140 éves. Vízgazdálkodási jelentősége még napjainkban is számottevő. Vízgazdálkodási, illetve ezen keresztül népgazdasági jelentősége a hazai acélgyártás révén túlmegy a helyi nevezetesség keretén. Történetének ismertetése számos olyan kapcsolódó részletkérdést vet fel, amelyre első pillanatban nem is gondolunk. Ilyen szempont elsősorban a völgyzárógát létesítésének körülményei és mindazok a hazai acél- és acélárugyártás fejlesztése terén felmerült energia, illetve vízigénnyel kapcsolatos problémák, amelyek a kincstárt a Garadna vízierő hasznosítása során a XIX. század elején a völgyzárógát építésére késztették. A gát építésének idején az ipar vízigénye, mint ipari vízszükséglet nem volt számottevő. Annál nagyobb problémát jelentett a hámorok mechnikai munkaerőszükségletének kielégítése, amely - hőerőgép és elektromos energiaerő hiányában - egyedül csak a vízierő hasznosítása révén volt biztosítható. Minden kezdetlegessége ellenére a vízikerék abban az időben egyetlen energiaforrás volt, és mint ilyen, megvetette alapját az energiaforráshoz kötött, mai szemmel nézve kezdetleges, abban az időben azonban jelentős mérvű ipartelepülésnek, amely később a diósgyőri Vasgyár létesítéséhez vezetett.