Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

kasokat azon vád alól, amely óikét az üzembehelyezést követő keserves évek kudarcaiért hanyag munkavégzése miatt marasztalt el. Fleischmann Győző vasgyári műfőnök Diósgyőri Técsey Ferenc temetésén elhangzott beszéde (1904-ben) tanúskodik arról, hogy Técsey döntő szerepet vállalt a martin- és bessemer-acélgyártás bevezetésében, s ezzel a haldokló vasgyár felélesztésében, majd felvirágoztatásában. Az acélgyártás és hengerlés színvonalának javításában olyan korszakalkotó jelentőségű eredményeket ért el, amelyhez hasonlót - csaknem száz évvel előtte - Fazola Frigyes a hámori gyár technológiájának fejlesztésében. De míg Fazola munkáját az osztrák érdekek tönkretették, addig Técsey eredményei évtizedekig hasznosultak a nemzet javára. Összességében a gyűjtemény elismerésre méltó, értékes, nagy munka, s ez önmagában is jutalom a szerző fáradozásaiért. Örömmel ajánlhatom a gyár és társadalmi környezetének története iránt érdeklődő olvasóknak; biztos vagyok benne, hogy kutatók, szakírók és történészek egyaránt hasznát veszik munkájukhoz. Köszönet illeti a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár vezetőit, és a kötet támogatóit, hogy e munka kiadásával is hozzájárultak a vasgyár múltjának méltó megbecsüléséhez. Budajenő, 2003. december 8. ' r Sziklavári János az MTA doktora címzetes egyetemi tanár oki. kohómérnök