Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

számításban tudattalanul, minden vétkesség nélkül még előfordult és általa fizetendő 1170 frt-ot, és őt, mint az alapítás kezdeti időszakában újból a legmagasabb kegyekben részesíteni szíveskedjék. Isten végül szakadatlan imáját és óhaját a vasmű javára hallgassa meg neki, aki hitvesével és gyermekeivel a legmagasabb kincstár kegyeiért esedezik. A magas grófi excellenciájának és a nagytekintetű cs. és kir. főkamaragrófi hivatal vasműve, Diósgyőr, 1777. november 8-án, Alázatos hű, legalázatosabb szolgája a cs. és kir. vasmű faktor Heinrich Fassolla" Vö. 2, 4, 54, 167. 210. A fennmaradt iratokban a Fazola név írása eltérő, de maguk a név viselői sem mindig következetesek. így előfordul: Fasola, Fassola, Fasolla, Fasolle, stb. Csiffáry G.-Porkoláb L. 1999. 115-121. 48. A vasmű átfogó műszaki elemzése 1777 elején az udvari kamara melegen érdeklődik a vastermelés volumene iránt, jelentéseket kér be az egész ország vasműinek helyzetéről, főleg azok gazdaságosságát firtatva. A főkamaragrófság elhatározza, hogy szakembert küld le a diósgyőri vasmű felülvizsgálására. Az udvari kamara érdeklődése mellett a kiváltó okot erre még az is szolgáltatta, hogy a diósgyőri tisztviselők többször kérték, hogy a nagyolvasztó és a felső hámor vízellátására két öl duzzasztási magasságú tógátat építtethessenek. A főkamaragrófság utasítja Johann Nep. Fierer körmöcbányai kamarai mérnököt és bányasáfárt, hogy egy ügyes kőműves pallér kíséretében utazzon le Diósgyőrbe, s vegye számításba egy új, kedvezőbb helyen felépítendő nagyolvasztó létesítésének lehetőségét is (a szükséges szénpajtával, pörkölőtérrel és kisebb érczúzóművel együtt). Egyben utasítják részletes tervek és költségvetés készítésére is. Fierer a nyár folyamán leutazik Diósgyőrbe, s augusztus 18-án már be is terjeszti jelentését, amely mintapéldánya az akkori mérnöki közgazdászi szemlélet alapján készült elemzésnek, s mint ilyen, feltétlenül figyelemre méltó. Elöljáróban kijelenti, hogy a nagyolvasztó és hozzá szükséges tógát építése számítása szerint túl nagy összegbe - 28.951 forint 45 kr-ba - kerülne, erre dotációt kapni nem lehet, s a bányatársaktól sem várható a megfelelő hozzájárulás. Ajánlja, hogy inkább építsen a gyár bucát gyártó kétaknás tótkemencét, ez csak 1900 forint 29 kr-ba kerülne. Ehhez a rajzot is mellékeli. Ezt az l.sz. hámorral közös vízellátásra tervezi, a hámorral egy szinten. A szerszámkovács műhelyt oda javasolja építeni, ahol a Szinva vize a meglévő kis tóba folyik. A további elemzésében hangsúlyozza, hogy a gyártás a munkaigényesebb készáru felé haladjon, mert ebből azután nagyobb piacot tudnak teremteni, s a felszaporodó pénztartalékból jobban telne a további fejlesztésre is. Fierer ez utóbbi mellett kardoskodik, a sok pénzt felemésztő nagyolvasztó építése helyett.