Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Neki, mint gyáralapító faktornak kötelessége volt a szükséges építőanyagok, készülékek felkutatása, az alapvető élelmiszerek beszerzése. Utasítások és körülmények Szomolnokra kényszerítették, úgyhogy nem tudott mindig jelen lenni a műnél; helyettesei írástudatlanok voltak, nem viseltek felelősséget, nem volt vesztenivalójuk, így kevésbé érdekelték őket a számlázások és fizetések. Az így keletkezett kárt egyedül Fassolla viselte. Ha mindenről tudott volna, bizonyára ki tudta volna védeni a kárt és a csődöt. A növekvő kárról havonta értesítette a Főfelügyelőséget, segítséget kért, ahogy a mellékelt jelentésekből (Sub. E.) kiderül. Nyomatékosan utasították a folytatásra és építésre. Fassola tudta, hogy a magastekintetű udvari körök ennek a vasműnek az elkészültére nagyon sokat helyeztek, megfelelő anyagi segítséget is megígérték, azt is tudták, hogy ő az építés érdekében minden tőle telhető szükségest elkövet. 0 nemcsak a legtöbb kezdeti kiadást és előlegpénzt vállalta mindenféle módon, hanem még a fuvarozásban is jelentékeny részt vállalt. Azidőben a kiépítetlen sáros utakon, megfelelő fuvarozó paraszti népesség hiányában kezdetben többnyire saját lovaival végezte a szükséges fuvarokat, ezért is gyakran semmit sem írt fel. Az építkezés meggyorsítása érdekében meg kellett sokszorozni a fogatok számát. Három db négylovas fogatot és négy ökröt vásárolt pénzéből, ezen túl szerszámokat és drága élelmet. A legtöbb munka elvégzése után, takarmány hiánya miatt, a sok munkától elgyengülve, 11 lovat és négy ökröt el kellett adnia. Fassolla ezen fuvarozásoknál nem csekély károkat szenvedett el. Aki az akkori drága takarmányt és a jelenlegi takarmányt igyekszik összehasonlítani egymással, talán azt találhatja, hogy kevesebbet irányzott elő. Az alacsony árbecslés oka: a mű érdekét szem előtt tartva, minden árat úgy állapított meg, hogy elkerülje a saját meggazdagodás látszatát. Remélte viszont a kára megtérítését, mivel sokszor jelentette rossz anyagi körülményeit és segítséget kért. Hivatkozik a jelentéseire, különösen az 1772. júliusira és arra, hogy sok esetben a munka folytatását és meggyorsítását követelték. Minden utazási költségét, amelyeket a mű létrehozása érdekében tett, a legkisebb napidíj nélkül vett számításba, amelyet ebben a specifikációban is kevésnek kell tekinteni, és ezért az egy éve idelátogatott Mitrovszky báró jóváhagyta a megtérítését. Az utazási költséget alacsonyan kalkulálta, holott Fassolla elhagyta egri gazdaságát, két évig a pusztaságban élt (ahol a majdani kohó áll), sokszor közeli és távolabbi utakat kellett tennie, a bizottságokat kellett ellátnia, Szomolnokra mennie, sokszor háromszoros kiadást csak kettőként számolt el. A hámormű és a kohó felépítésénél szükséges készülékeket Fassolla általában Egerben lévő gazdaságából látott lehetségesnek, a számlákat a legkisebb összeggel állította össze, a tekintélyes tételeket azonban nem hagyták jóvá. Mindezek a jószándékú Fassolla veszteségeit növelték. Fassolla feladata volt az egész mű gondozása, a szükségletek, a bérek előteremtése. 0 hivatkozik a cs. és kir. Felügyelő Főhivatalhoz minden hónapban benyújtott jelentéseire, közöttük az 1772. évi összesre. Ő hivatkozik a magas grófi méltóság, Colloredó gróf gyakran megtett ígéretére. Fassolla hivatkozik a Könyvelési Főhivatalnál Hollenia úr megjegyzésére, melyben megengedi Fassollának a kincstári részből 1772-ben a bérlistával már kifizetett, és neki maradványként jelentkező 3.354 frt 27 kr október-november hónapokra kifizettetni. És még hivatkozik a tek. Főhivatali pénztár kivonatára, továbbá egy specifikus kivonatra, melyet Schöner udvari bizottsági tanácsos és főfelügyelő úr címére