Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Kijelenti a gyűlés, hogy a diósgyőri munkásság úgy az 1918. évi októberi forradalom idején, valamint az ellenséges cseh csapatok betörése alkalmával is erkölcsi kötelességének tartotta, hogy részben a polgári lakosság élet- és vagyonbiztonságának megvédése érdekében, másrészt az ország határa megvédéséért fegyverrel a kezében küzdjön. Mivel a vasgyári munkásság békében és nyugodtan dolgozni akar, tehát nem tűr meg a gyárban semmilyen politikai nyomást, bármely oldaliból jöjjön is az. A gyáron kívül azonban szükségesnek tartja mindenki részére a politikai véleményszabadságot. Visszautasít tehát a munkásság mindenfajta gyanusításokai és kijelenti, hogy az alkotó munka és az ország érdekében polgári kölelességeil mindenben teljesíteni fogja, de ugyanakkor a polgári jogokat és szabadságokat is megköveteli maga számára minden korlátozás nélkül. Eddig a nyilatkozat. Bizalommal és büszkeséggel tekinthet az ország munkássága és minden jóérzésű polgára a diósgyó'ri munkásokra, kik nehéz időkben mint egész emberek állták meg helyüket és önérzetesen mennek előre ezután is - a maguk útján, mint öntudatos, szervezett munkások. Vö. 643. KKMA 72. 4. 604.