Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Ez a 40.000 lélek nem mind Diósgyőr bennszülött lakossága, hanem az ország különböző vidékeiről összesereglett egyénekből áll, akiknek egy része nem is Diósgyőrött, hanem a körüle fekvő falvakban és Miskolc városába telepedett meg. A gyár tisztviselői, művezetői, hivatalnokai, s az intelligensebb munkások zöme azonban Diósgyőr polgárai. Annak a 10.000 embernek a milliókat kitevő keresete Diósgyőr, Miskolc és a közeli falvakba vitetik vissza, minek folytán egy egész nagyközség ipari és kereskedelmi forgalmát emeli és teszi lehetővé a más téren foglalkozók megélhetését is. Miskolc egész vidékének terménye elhelyezést talál Diósgyőrött, sőt már elégtelennek bizonyul az ez úton való ellátási képesség, mit igazol különösen azon körülmény, hogy az élelmiszerek ára mindenkor magasabb, mint a miskolci piacon. Tehát úgy Diósgyőrnek, mint Miskolcnak és nagy vidékének elsőrangú életkérdés Diósgyőr vas- és acélgyárának fennállása és magasfokú üzemképessége. De nemcsak az említett város és nagyközség népével áll szoros kapcsolatban Diósgyőr és vasgyárának fejlődése, hanem kihatással van az egész országra is, mert nincsen olyan megye, melynek lakosságából számosan ne itt találnák meg létfenntartásuk módját és eszközét. Az ország testén át meg áthúzódó acélbordák, vasúti sínek, a mozdony alkatrészei, melyek az ipar és kereskedelem, általában a kultúra elsőrendű segédeszközei, a Szinva patak gyönyörű völgyében öntetnek, hengereltetnek és készíttetnek ki. Budapest egyik büszkesége a külföldiek által is megbámult Eskü-téri híd Diósgyőrött készült, s az e nemű nagyszabású műveket a jövőben is itt fogják megrendelni. A háborúk sivító ágyúgolyóit, a hadihajók vastag páncéljait itt öntik és csiszolják ki békés természetű munkások. Sok-sok mindent szállít óriási mennyiségben e kies völgy óriási ipartelepe, nemcsak az országnak, de még a külföldnek is, szép jövedelmet nyújt nemcsak Diósgyőr, Miskolc és vidéke lakosságának, de még az államkincstárnak is. Mindezekből az következik, hogy a tulajdonos, a magyar állam, minden lehetőt kövessen el, hogy ez a kiváló szakértelemmel vezetett gyár a fejlődés útján haladjon és ez által az ország egy nagyszámú lakosságának kenyérkeresete örök időre biztosítva legyen. KKMA 72. 4. 211. 601. A zenitről már csak lefelé vezet az út... A világháború egyik legnagyobb meglepetése, sőt, szenzációja a negyvenkét centiméteres kaliberű ágyúk szereplése volt. Lüttich és Namur ezeknek hatása alatt esett el a legrövidebb idő alatt. Ebben a világraszóló viadalban a magyar iparnak is jelentékeny része van, mert a 42 centiméteres mozsarak lafettáinak és lövedékeinek egy részét a diósgyőri vasgyárban gyártották. Kórház a vasgyárban. Az óvodában, a munkáslaktanyában és a kórházban ápolták a harctéri sebesülteket. Miként az ország összes ipari üzemei a diósgyőri vasgyár műhelyei varázslatszerű gyorsasággal alakultak át háborús termelő üzemekké. A gyár üzemében évek óta fennálló Lövedék műhely lett egyszerre az ipari tevékenység központja. A vasgyár törzsmunkásai kevés kivétellel, a bányamunkások és a fegyveres szolgálat kötelezettsége alól felmentettek termelőmunkájukkal a haza megmen-