Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

és II. nagyolvasztók tervét, részletes indokolással, s megindul a harc a beruházási fedezet biztosításáért. A mindinkább élesedő európai politikai helyzet arra indítja a kormányt, hogy a diósgyőri nagyolvasztó felépítéséhez a megfelelő pénzügyi fedezetet biztosítsa. Hozzájárult ehhez még az is, hogy Diósgyőrben egy nagy ágyúgyár építésével foglalkoztak, Diósgyőrt a hadügyminisztérium magyar arzenállá kívánta kifejleszteni, ahhoz pedig, hogy ez végrehajtható legyen, saját nagyolvasztóra is szükség volt. 41 esztendős szívós harc után végre 1913-ban a nagyolvasztó építése megkezdődött. A közbejött világháború az építkezést vontatottá tette és az 1917

'-es események következtében a nagyolvasztó építése egyelőre abbamaradt. KKMA 76. 100. 369. 593. Az első nyolcosztályú népiskola, történeti visszapillantás (részlet) Az első nyolcosztályú népiskolát a diósgyőri m.kir. vas- és acélgyár bőkezűsége hozta létre abból az érdekből, hogy elsősorban természetesen önmagának, de ezen túlmenőleg az országnak is magyar munkástörzset neveljen. Az első nyolcosztályú népiskola tehát nem azért jött létre, hogy az a középiskolát lemásolva minden további cél és érdek nélkül nyolcosztályú legyen, hanem azért, hogy ennek révén az ország egyik leghatalmasabb ipartelepén az érezhetően nélkülözött szakképzett magyar munkástörzset kitermelje. Az 1867. évi kiegyezés széttörte az országra rakott bilincseket, s az ennek utána megindult alkotmányos élet nemcsak politikai, de közgazdasági téren is óriási léptekkel haladt előre. Az ország egyik legvitálisabb érdeke a vasúti közlekedés megteremtése és sürgős fejlesztése lévén, gondoskodni kellett olyan ipartelepek felállításáról, amelyek egyenesen és kizárólag a vasútépítés érdekeit szolgálták. Ebből az érdekből az állam megvásárolta egy belga részvénytársaságtól a B.pesten lévő mai államgépgyárat és 1869-ben a Szinva-völgyében, Diósgyőr határában lerakta alapjait a mai már világszerte ismert m.kir. vas- és acélgyárnak. E két gyár egy vezetés alatt egyesítetett, s feladatát képezte elsősorban a vasútépítés céljait szolgálni. Amint Diósgyőrön az első kapavágás megtörtént, természetesen gondoskodni kellett az oda sereglett ipari munkások gyermekeinek törvényszerű iskolázásáról is. E munkások nagyrésze a Szinva és Garadna völgyében fennállott kisebb vasipari telepekről húzódtak le, de igen sokan közülük - főleg a szakmunkások külföldről települtek ide. Anyanyelvük német és tót volt - magyar alig akadt közöttük -, a szakmunkások között pedig egy sem. Természetes, hogy a helyes és célirányos iparpolitikának össze kellett fognia a kultúrpolitikával, s arra kellett hatnia, hogy a m.kir. vas- és acélgyár munkástársadalma - ideértve természetesen a tisztikart is - nevéhez méltóan túlnyomó többségében mielőbb magyarrá váljon.