Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

sem magas, kitűnik abból, hogy a főzelék-féléknek árát nem számítottam fel, hanem betudtam a hús árának felszámításánál. Már most, ha az átlagos 5 kor. 60 fillér napi keresettel szembe állítjuk az 5 kor. 37 fillér rendes napi kiadást, láthatjuk, hogy a rendkívüli kiadásokra csak 23 fillér marad meg, mely összeget terheli a gyermekek taníttatásával járó rendes kiadás is ott, ahol az állami kincstár azok ingyenes taníttatásáról nem gondoskodik. De vegyük csak azt az állapotot, hogy minden munkás képes havonként 25 napot dolgozni s nem akadályozza ebben sem betegség, sem egyéb a családban előfordulható rendkívüli körülmény, sem pedig a hatósági ügyek és maradjon meg számításunk alapjául a rendkívüli költségekre az a 23 fillér; de ennek ellenében vizsgáljuk csak azt is, hogy ezután a 23 fillér után hány oldalról nyújtja ki kezét a spekuláció. Ennek a 23 fillérnek a terhére van beállítva a kávé, cukor, tea, pálinka, rum, konyak, bor és sör, nem számítva az egyéb élvezeti cikkeket, melyeket pedig lépten-nyomon útjában talál a munkás, hogy megvásárlásra ingerelje. Erre a 23 fillérre pályázik a spekuláció minden téren. Erre a 23 fillérre utazik a minden hónapban legalábbis kétszer, előleg és fizetés után rendezett mulatság is, ahol a művelődés nevében - de kevés hasznára - áldoz a munkások nagy része. Álljunk meg csak e dolognál egy kissé! A mulatságrendező bizottságok első kérdése a tanácskozások alkalmával mindig az, hogy mikor lesz előleg vagy fizetés, s e szerint tűzik ki a mulatság napját, jól tudván, hogy mások hiába kotorásznak a munkás zsebében. Vö. 646. KKMA 72. 4. 205. 571. A szellemi fejlettség hiánya Diósgyőr és Vasgyári Hírlap 1909. június 20. A diósgyőri vas- és acélgyár munkásainak egy része Diósgyőr törzslakossága, másik része a másik vidékről,- sőt a külföldről, leginkább a monarchia másik feléből bevándorolt egyének csoportja. Ha e két csoport képességeit vizsgáljuk, két jelenség tűnik szemünkbe. A törzslakosságból származó munkás több testi erővel rendelkezik, kitartása a munkában nagyobb, de hiányzik belőle a szükséges szellemi erő, melynek alapját az iskolai képzettség adhatja meg. Alkalmaztatása is csak ezen tulajdonai felhasználásával történik, vagyis a terhesebb munkát végzi, mely azonban soha sincs úgy megfizetve, mintha a munkálatok szellemi vezetésében is részt vehetne. Ez az erőteljes nép még hosszú időre arra van kárhoztatva, hogy a gyári üzemben csakis a nyers erőt szolgáltassa, mert szellemi fejlődéséhez a modor és eszközök hiányzanak. A szellemeik fejlesztésével Diósgyőrött eddig édes-keveset törődtek. Az iskolakötelesek nagy százaléka még csak iskolába sem járt, mert az a néhány nap, amit ott töltött, iskoláztatásnak nem is nevezhető.