Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

tanácsos ő méltósága nevében is üdvözölvén, azok egészségére emelte poharát, folytatásképpen német nyelven éltette idegen vendégeinket. Később a Borsigwerk igazgatója Schindler nagyobb szabású beszédben kifejtette, hogy mily meglepetésben részesültek a diósgyó'ri gyárban annak nagyszerű és kitűnő berendezések által, azt tartja, hogy e gyár a német birodalom vasgyáraival nemcsak hogy egy színvonalon áll, hanem azokkal versenyezhetik is, végül emeli poharát a gyár felvirágozására és gyári tisztikar egészségére. Délután 5 órakor vendégeink legnagyobb része különvonaton Miskolczra utazott, honnan az esti gyorssal Budapest felé folytatták útjokat. A társaság egy része még éfjélig a legjobb kedvben együtt maradt. Az ebéd alatt a gyári zenekar és felváltva Radies Lajos zenekara Miskoczról gyönyörködtette az egybegyűlteket. KKMA 72. 4. 175. 476. Indul a „góliát" sín gyártása 1896-ban az Államvasutak fő vonalain a nagyobb szelvényű „Góliáth" sínek lefektetését kezdték meg, ezzel oly nagyra nőtt a sínigény, hogy a gyártáshoz szükséges tuskókat a Martin- és Bessemer-acélmű kielégíteni már nem tudta, Angliából, Németországból és Ausztriából kellett tuskókat vásárolni. Ez is egyik oka volt a Martin-acélmű fejlesztésének. A túlságosan nagy foglalkoztatás miatt a hengerművek csak a gyári szünnapokon álltak, akkor is csupán a szükséges javítási munkálatok elvégzése miatt. A bocs- és finomhengersor átalakítása ugyanezen okok miatt némi késedelmet szenvedett, azonban 1896 végéig az átalakítás itt is befejeződött. Nemcsak a sínek alakja változott statikai és gazdasági szempontok alapján, hanem a kötőszer takarékosság, a sínillesztés kényes volta és a kerékabroncs futómű felütéstől kímélése érdekében a sinek hossza is. Míg az 1860-as években 5-6 méteres hosszakban szállítottak a vasművek, addig 1893-ban már 12 m-ben és 1912-től megjelentek a 24 méteres sínszálak. A hossznövelést a vasművek, köztük a diósgyőri vasgyár műszaki fejlődése, a hengerlő és sínkikészítő berendezések korszerűsítése tette lehetővé. A „góliát" sín nevében mintegy jelezni akarta, hogy ez a sínszelvény a vasúti felépítmény maximumát biztosítja. A technika rohamos fejlődése azonban a vasúti közlekedésben is olyan tengelynyomás és sebesség növekedéseket követelt meg, hogy a magyar vasutak ellátására 1928-ban Diósgyéírben megkezdték a 48,3 kg lm súlyú, majd 1967 decemberében az 54,43 kg lm súlyú síntípus gyártását, melyeket a diósgyéíri durvahengermű gerendasora gyárt a MÁV-nak. Kiszely Gyula: 1867-1899. 477. A vas- és fémipar az 1896. évi ezredéves országos kiállításon Az ezredéves országos kiállításon óriási voltukkal és kitűnő minőségpróbájukkal legjobban a diósgyó'ri öntvények tűntek ki. A gyártmányok közül kiemeljük a 29.000 kg súlyú hídsarut, a 11.600 kg súlyú és 5.600 m/m átmérőjű hajócsavart és a 12.000 kg súlyú acélvésőt; ez utóbbit az Al-duna szabályozó vállalat számára készítették, s hogy épp úgy beválik,