Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

449. Selmeci mérnökök és tisztek erősítik a kohászgárdát A gyár munkásállománya már a kezdeti indulásnál több nemzetiségből tevődött össze. Minden újabb üzemág bevezetésénél külföldi szakmunkásokat is toboroztak, különösképpen a Martin és Bessemer acélgyártás bevezetésekor. Sokat változott a helyzet akkor, amikor az ifjú kohászokat - akikből mestereket akartak kiképezni - a Selmecbányái bányaiskolába küldték tanulni. Selmecbányán a kohómérnök képzésen kívül ebben az időben bánya- és kohótiszt-képzés is folyt. Az innen kikerült bányaiskolások kiváló szakemberekké váltak az idegenből jött mesterek mellett, hiszen a Selmecbányán eltöltött tanulóévek alatt a legkiválóbb kohászoktól vették át mindazt az elméleti tudást, amit a diósgyőri gyakorlattal kiegészítettek és így a szakma elsői közé kerültek. A selmeci iskolaévek alatt a bajtársias összetartozandóság érzése a fiatalokban növekedett, amit a munkahelyen tovább ápoltak, s így alakult ki Diósgyőrben egy kiváló és összetartó kohászgárda. A bányaiskolából a Diósgyőrből odakerült fiatalokon kívül főleg a szomolnoki fémkohászati üzem fiataljai jöttek át Diósgyőrbe. Vö. 336. Ezek közül kiemelkedő munkát végeztek a következő bányaiskolások: Schön Adolf (Zólyombrézóról), Rusznák Ferenc (Szomolnok), Kánya Antal (Szomolnok), Kvatsling (Szomolnok), Bubrovszki Antal (Szomolnok), Korona Róbert (Diósgyőr), Szigeti Imre (Diósgyőr), Schön Miksa, Soltész Gyula (Diósgyőr). A felsoroltak kivétel nélkül mesterek lettek, egymásnak adták át tapasztalataikat, majd az utánuk következő fiatalabb nemzedéknek. Kiszely Gyula: 1867-1899. 450. Obholzer Béla: a szakmunkás- és mestertörzs megszervezője A leendő mesterek nevelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Obholzer Béla akkori üzemvezető, akinek elve a régi mesterek elbeszélése szerint az volt, hogy egy kiváló magyar szakmunkás- és mestertörzset neveljen ki Diósgyőrben. Ő volt a kezdeményezője annak az akciónak, hogy mennél több fiatal kerüljön a Selmecbányái bányaiskolára, és így jó képességű szakemberekként visszakerülve, az idegen mestereket fel tudják velük cserélni. Az új magyar mesterek fő feladata volt az utánpótlás nevelése az acélgyártás minden területén. A kiváló szakemberek nevelése az acélgyártás minden területére kiterjedt. Vö. 449. Kiszely Gyula: 1867-1899. 451. „Faiskolától" a fiúiskoláig Ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy 1868 után, a mikor a pénzügyministérium a vasgyár felállását elrendelte, a munkások emelkedő számával a tanköteles gyermekek száma is szaporodván, egy tanítóval 60 gyermek számára magánjelleggel bíró iskola rendeztetett be. Ez volt az úgynevezett „faiskola" (faszerkezetű ház). 1874-ben már 130 tanuló volt, ezek a hivatalházból átalakított, később leányiskolául szolgáló helyiségbe költöztek át s tanításukkal egy igazgató és egy rendes tanító foglalkozott.