Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

393. Jutalom a gyár megmentőjének A diósgyőri vasgyár - és ezen belül a hengermű - fiatal életében az 1875. évet a fordulat évének nevezhetjük. Hamerák beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az év során megállította a deficites gyártást. A vasgyár termelése még a piaci konjunktúra nélkül is kielégítővé és jövedelmezővé vált. Hamerák kiváló szaktudásával és eredményes vezetésével, valamint hengerész munkatársainak önzetlen segítségével a gyár túljutott az első évek nehézségein, gyártási profilja tovább bővült. Az elért kiváló eredmény elismeréséül a Minisztérium megjutalmazta és megdicsérte a következőképpen: „... főjutalma Nagyságod tevékenységének azon önérzet leend, hogy hazánknak küünő szolgálatot tett, hogy az országnak egy veszendőfélben volt értékes vasgyárát megmentette és megnyerte mindazoknak őszinte tiszteletét, kik a diósgyőri vasgyár viszonyaiba közelebbről betekintettek és ismerik azon nehézségeket, melyekkel Nagyságodnak megküzdeni kellett.'' Vö. 385. Kiszely Gyula 1997. 60, 62. 394. Szüntettessék meg a nagyolvasztó működése! Nagyméltóságú Szél Kálmán Pénzügyminiszter Úr! Ezen év elején a lehető legszűkebbre szoríttatott a vasgyár üzeme, és miután a vaskereslet hiánya és az állami épíikezések megszüntetése folytán előre látható volt, hogy a vasgyár készítményeit pénzzé tenni aligha lehetend, másrészt pedig az üzem teljes megszüntetése mellett is jelentékeny kiadások maradtak volna fenn közvetlen teher képen, a kincstárra és ezen kívül az üzemmel járó más bevételek megszűnése a már begyakorolt munkás személyzet elszéledése és egyéb közvetve ható körülmények által igen jelentékeny kárt szenvedett volna az állam és a kincstár; az üzem terjedelmének mértékéül azon feladat tüzetett ki, hogy a gyártás csak oly terjedelemben eszközöltessék, miszerint a gyártmányok értéke képes legyen elárusítás estében a gyártásra fordított költségeket teljesen fedezni. A számadásilag kimuiatott 97.399 ft.-nyi veszteségre nézve azonban tekintetbe kell venni, hogy a vasáru cikkek és minden anyag értéke 1874-ben teiemesen alább szállott. Legalázatosabb felterjesztésemben bátor voltam előadni, hogyha a tüzelek (faszén szerk.) árak 1875-re le nem szállíttatnak a kellő mértékre vasgyáraink nem lesznek képesek gyártmányaikat oly áron kiállítani, hogy a létező eladási árak mellett veszteséget ne szenvedjenek. Felterjesztésemben kértem Nagy méltóságodat, hogy a vasgyárak számára szükséges tüzelek kiállításához megkívántató erdóliet egészen kezelésem alá adni méltóztassék, mely esetben a vasgyárak üzemének veszteség nélküli folytatásáért a mostani kereskedelmi viszonyok között is jót állhatok, ellenkező esetben azonban lehetetlen veszteség nélkül dolgoznunk és az olvasztókat beszüntetni kénytelen leszek. Miután attól félek, hogy a tüzeléket illető javaslatom nem fogadtatik el és a nagyolvasztó falazata már sürgősen javítást kíván, úgy inlézkedíem Diósgyőrön létemkor, hogy mihelyt fel lesz dolgozva a csekély érckészlet, szüntcitessék meg a nagyolvasztó működése és kijavíttatván a belfalazat, az olvasztó csak akkor