Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Dédes-Tapolcsány: Upponyi régi tárna: (egyik leggyengébb ércfajta) % % Fe 32,50 Fe 43,30 Mn 5,84 Mn 1,52 SiO-2 21,06 SÍO2 4,98 AI2O3 5,97 AI2O3 1,52 CaO 2,48 CaO 9,73 MgO 1,43 MgO 2,63 S 1,02 S 0,017 P 0,228 P 0,020 A felhasznált ércek Fe-tartalma 30%-tól 45%-ig terjedt. Kivétel nélkül könynyen redukálható fajtájúak voltak. Az ércek mellett a könnyen olvadó frisstűzi salaknak, mint ércpótlónak a használata 1839-tól ebből a nagyolvasztó üzemből indult ki. Az elegyben használt ércnek legalább a felét pörkölték, akár pát, akár hematit vagy limonit volt is az. Ugyanakkor az egész ércmennyiséget dió és tyúktojás nagyságúra törték kézi törővel, vagy vízikerékkel hajtott verőrudakkal. Kézi válogatással a meddőt is kiszedték. Tették ezt azért, mert azt tapasztalták, hogy így kevesebb volt a lehűlésük a kohójáratban, kedvezőbb a faszénfogyasztás és több adagot tudtak a nagyolvasztóra naponként feladni. Az üzemvitel mechanikus részét csak röviden érintem. Eszerint az adagolásra előkészített elegyet kézi talicskával az érctérről fahídon keresztül odatolták a nagyolvasztó torokszintjére és onnan lapáttal vagy talicskadöntéssel a torokba döntötték, miután előtte a szükséges szénadagot is feladták külön rétegben. A faszén adagsúlya kb. 100 kg volt, bár itt jellemzőbb a térfogat, mely 0,5 m'Vadag. Erre következett a kb. 3,5 q súlyú ércadag. A kb. 1000 mm v. 0. nyomással bevitt hideg fúvószél segítségével az olvasztást olyan intenzitással végezték, hogy naponként 40-50 adagot fúvattak le és így 55-65 q nyersvasat termeltek. A képződött gázt a mérgezés elkerülésére a torkon meggyújtották és legalábbis a nagyolvasztó első felépítésében a gáz, illetve láng vezetésére a vázlat szerint kéményes toldatot építettek úgy, ahogy ez a stájer és egyéb faszenes nagyolvasztókon abban az időben általában szokás volt. Hogy a későbbi időkben a kéményrészt megváltoztatták-e, esetleg el is hagyták és csak a bástya mellvédszerű védőfalát használták, arra vonatkozóan ez ideig hiteles adatunk még nincs. A kohóprofilról is meg kell emlékeznünk néhány szóval: Faszenes nagyolvasztókhoz tapasztalat alapján Medence 0 = _1 - 1 viszonyszámot és Poha0 1,7 2,5 nyugvószögre a 70-80°-ot tartották jónak. Az újmassai nagyolvasztó későbbi korú profilja a határértékek közé méreteivel jól beleillik. Pavlov professzor külön kiemeli a stájer nagyolvasztók karcsú alakjának előnyeit. Nagyolvasztónk teljes mértékben ilyen volt. Medence átmérője az előző évszázad hibásan igen szűkre vett méretéhez képest már elfogadhatóra tágult fel. Az anyaglevonulást és gázvezetést befolyásoló nyugvó sem oly