Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)

Marosváry László gyémánt okleveles koliómérnöktől, nyugalmazott hengerműi gyáregység vezetőtől, aki töhh évtizedes gyári tapasztalatait osztotta meg velem. Azon műszók, zsargonok esetében, melyek értelmezésére egy-egy szakkönyv vagy szakcikk nem adott kellő útmutatást, segítségül kívtam a XIX. század végén és a XX. század elején megjelent szótárakat is. Freeskay János: Mesteségeh szótára c. kötetéhen kiváló összefoglalására leltem a kovács szakmában használatos elnevezéseknek. Hasznos és érdekes ismeretanyagra találtam Czuczor Gergely-Fogarassy János 1865-ben megjelent Magyar nyelv szótára c. köteteiben, melyekben meglepően sok, a vaskohászattal kapcsolatos korhű, sokszor ízes, zamatos szómagyarázatra találtam. Mivel a szótárban lévő kifejezések szakszerű leírása többnyire vitathatatlannak tűnt előttem, így azokat - a ma érvényes helyesírási szabályoktól eltérően - az élvezetes megfogalmazásokra tekintettel betűhíven közlöm. Értékes forrásmunkának tekintettem és felhasználtam Pusztai István oki. tanár a BKL -ben publikált nyelvészeti cikkeit, valamint Pattantyus-Ahrahám Edit hasonló témában írt és az Öntödei M úzeum adattárában őrzött egyetemi szakdolgozatát. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a címszavak, kifejezések, műszavak értelmezését illetően nem elsősorban a mai tudományosan is megalapozott tudnivalók ismertetése volt a szándékom. A kötetben a kutatómunkám során áttekintett több mint százharminc forrásanyagból, szakirodalomból gyűjtött szóértelmezéseket, definíciókat, megállapításokat adom közre többnyire eredeti megfogalmazásban, azzal a szándékkal, hogy érzékeltessem: az egyes fogalmak az adott időszakban akadémikusok, műszaki szakemberek, történészek, levéltárosok szemszögéből nézve milyen, sokszor eltérő értelmezést kaptak. Abban az esetben viszont, ha az eredeti értelmezés mai szemmel nézve zavarosnak, elfogadhatatlannak tűnt, akkor azokat a végén szakágazati értelmező szótárak segítségével igyekeztem korrigálni. A címszavak egy részénél, melyeknél kellő információ birtokába jutottam, ott az etimológiai információt, sőt a kort- illetve korszakot is feltüntettem. A kifejezések értelmezése után zárójelben betűjelzés található. Ez alapján kikövetkeztethető, hogy melyik szerzőtől és annak melyik művéből származik az idézett kifejezés s így az adott kor(szak) is azonosítkatóvá válik. Az idegen eredetű címszavak többsége után zárójelben megjelöltem a származást s azt is, hogy vélhetően mely szóból ered. Sajnos a szavak vándorlásának fentebb említett igen bonyolult útjai következtében sokszor nem állt módomban egyértelműen megállapítani a szóeredetet. A régi szakkifejezések, műszók értelmezését, rövid tecknikai, tecknológiai leírásokkal és utalásokkal (vö., ld.) korabeli grafikus ábrázolásokkal igyekeztem érthetőbbé illetve szemléletesebbé tenni. A szókészletet az ókorig visszamenve, a bibliából, a sumér műszaki kultúrából, valamint az ógörög irodalmi művek bői vett, vaskokászattal kapcsolatos idézetekkel próbáltam meg tovább gazdagítani. Igyekezetem ellenére tisztában vagyok vele, kogy a kötetben lévő szógyűjtemény nem telj es körű, egyes értelmezései vitathatóak, de ez a közel káromezer címszó már együtt van, mely kiegészíthető, tovább értelmezhető és bővíthető.