Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)

járásnál használt kemencéket, pontosakkan aknáskemencéket (Sckacktofen) a német szakirodalomban még Stückofen-nek is nevezik, de gyakran fordul elő a Blaufeuer vagy Blauofen elnevezés is. Ez utóbbi viszont néka már nyersvasat olvasztó kemencét jelöl. A magyar szaknyelvben a Stückofennek a kucakemence elnevezés felel meg melynek kizárólag felvidéki vonatkozású változata a tótkemence, amit mellesleg még szlávtűznek, szlovák kemencének, Blauofennek, parasztkemencének, stb. is neveztek. Megfigyelkető az is, kogy számos vaskokászati szavunk kangalakra azonos a köznyelvi szavakéval, jelentésükben azonban teljesen más értelmet kapnak. Például a macska szó a kokászatban az öntecset bolcnikkal szorító darut jelenti, vagy a hajótér ugyanott azt a vaspadlót, melyen a kengerész áll. A tréfás, kedélyes névadásnak is számos példájával találkozkatunk egészen az öniróniáig, akasztófakumorig. A fentiek alapján könnyen megértketjük, kogy a terminus tecknicusok értelmezése, magyarosítása mekkora feladatot rótt a sokszor erőltetetten kasznált műszók, műkelyzsargonok ellen fellépő nyelvújítók és műszaki szakemberek számára. Ez különösen figyelemmel kísérkető, ka fellapozzuk a XIX. század végétől a Bányászati és Kokászati Lapok (BKL) kasábjain megjelent terjedelmes, sokszor „vérre menő" vitákat (Gálócsy, Gretzmacker, Kerpely, Péck, Terény, stb.), melyekben nem egyszer aggodalommal vetették fel: ...csoda-e aztán, hogy műszaki irodalmunkban, ha ugyan szólhatunk ilyenről, hiába keresünk magyar szellemet, hiába magyaros ízt és zamatot... Az Országos Magyar Bányászati és Kokászati Egyesület a múlt század karmincas éveiben a BKL-en keresztül felkívással fordult a tagtársakkoz a bányászati és kokászati szakkifejezések pótlására, de sajnos az üdvös kezdeményezés zátonyra futott. A viták a XX. század közepén újra fel-fellángoltak a BKL-ben, kol a vaskokászati, kol az öntészeti szaknyelv és műkelyzsargon magyar terminológiájának kialakítása érdekében. 1955-ben Vécsey Béla javaslatára az OMBKE Vaskokászati Szakosztálya napirendre tűzte a gyűjtőmunkát. Tizenkét tagtárs vállalkozott a feladatra, egyúttal - az akkori szellemnek megfelelően — versenyre is kikívták az egyesület többi szakosztályát és szakcsoportjait is: Melyik szakosztály, melyik szakcsoport működik legeredményesebben ? - címmel. E kötet lektorától, aki egyébként egyik résztvevője is volt a bizottságnak tudom, kogy sajnos ez a kezdeményezés sem járt eredménnyel. Többéves kutatómunkám során megközelítőleg káromezer olyan szakkifejezést, műszót, illetve műkelyzsargont gyűjtöttem össze, melyeket fontosnak tartottam e kiadványban megörökíteni. A szerkesztés során kompetencia kiányában nem volt szándékomban nyelvészeti fejtegetésekké bocsátkozni, viszont abban az esetben, ka e téren elfogadkató forrásanyagra találtam, azokat a megfelelő kelyen közlöm. Kül ön meg kell említenem, kogy kölcsön kaptam és részben felkasználtam Vass Tibor kelytörténésznek az Ózdi Kokászati Üzemek területén folytatott lelkes kutatómunkája során összegyűjtött és rendszerezett 376 jövevényszó eredetét és azok értelmezését részletező kéziratát, me lyet ezúton is köszönök. Gyűjtőmunkám során kasznos segítséget és tanácsokat kaptam a Miskolci Egyetem Anyag és Kokómérnöki tanszék vezetőjétől, dr. Tótk Lajos Attilától továbbá