Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)

„Maß", Siegerlandban a bucakemencéé „Maßkütte". Ekkor tékát a szónak még nincs köze az indirekt eljáráskoz. Magyarországon a massa szó a középkorban magyar szövegben 1592-ben mutatkató ki először, Dobsinán. Jelentése (nem közönséges) vasolvasztó kemence. Heckenast szerint mindmáig nem alkotta meg kokászattörténeti szakterminológiánk a Floßofen magyar megfelelőjét. A kazai elnevezéseket illetően például a Fazola Henrik által a mai Omassa településen 1772-ben üzembe lépett Hockofent, mely tulajdonképpen egy Floßofen volt, az ott dolgozó s odatelepült munkások massának nevezték. A bucakemencéket is a különböző források igen változatos elnevezésekkel illetik. Általában kevés alapunk van rá, kogy a különböző nevek mögött eltérő típusú kemencéket sejtsünk, s ka az elnevezés valamiféle útbaigazítással szolgál is, fejlődési vonalak felvázolásához nem segít kozzá. A Pläh ütte, illetve Pläofen megjelölést felváltó Blauofen is inkább a nyelvfejlődés, mint a tecknikai fejlődés jele, kár némi tecknikai fejlődés sem tagadkató — véli Heckenast. A Bloswerch sem a többiektől eltérő, fejlettebb kemencetípust jelöl, kanem a plähen, illetve a blasen igékből képzett Pläh ütte, Pläofen és Blauofen elnevezések egy korábbi változata. Hámornak — a szó eredeti értelmében — a vasműnek azt az üzemrészét nevezték, amely a bucakemencéből vagy a nagyolvasztóból nyert félkész terméket kereskedelmi forgalomba hozható vasárukká dolgozta fel. Ez a félkész termék a régi kohászok szemében eredetétől és megjelenési formájától függetlenül egyszerűen nyers vas volt, vagyis olyan vas, amit majd ezután fognak a hámorban ipari megmunkálásra alkalmassá tenni. Vaskohászati terminológiánk zűrzavarában nem meglepő, hogy a nyers vasnak számos más megnevezése is előfordul. A buca formában kapott nyers vasat például Vajdahunyadon magyarul massá-nak, latinul ursus-nak, Gömörben cangá-nah mondták. A nagyolvasztóból származó nyersvasat pedig a XVIII. század előrehaladtával egyre gyakrabban jelölték szinonimaként a Gans,(libavas), Floß vagy Blättl szavakkal. A Floß és a Blättl a karintiai-stájerországi Floßofen terméke volt. Heckenast szerint feltehető, hogy ahol a források a nyersvasat Floß-nah, illeve Blättl-neh nevezik, a nagyolvasztó is egy Floßofen volt. À különféle forrásokban általában hiába keressük a modern szakirodalom letisztult terminológiáját. A bucakemence és a nagyolvasztó egyértelmű kategóriái helyett a szakkifejezések légiójával találkozunk, s ezeket forrásszövegeink csak a legritkább esetben értelmezik. Bizonyos, hogy számos eltérő kifejezés lényegében ugyanazt a fogalmat jelöli, de ugyanaz a szó — előfordulásának helyétől és idejétől függően — különböző fogalmakat is jelenthetett. A kora újkori magyarországi vaskokászatnak éppúgy nem alakult ki egységes szaknyelve, mint a középkorinak. A kokászatban kasználatos elnevezések sokszínűsége nem ismer katárokat. Mindenesetre egy fontos következtetést leszögezhetünk: adatok (méretek, munkafolyamat leírása, a gyártmány megnevezése, rajzok, fényképek) hiányában nehéz egyértelműen meghatározni egy-egy vasgyártó mű, berendezés elnevezését. Például a (buca)olvasztó kemencék tucatnyi elnevezésével találkozhatunk a szakirodalmakban. A közvetlen el-