Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)
kisaknás kemence Két részből, aknából és medencéből álló, a kupolókemence előfutárának tekintkető, kk. egy méter magas, — egyszersmind öntőedényként is kasznált — kemencetípus. (G/l) kispest A kis méretű kucakemence torockói elnevezése ( Stück-vagy Wolfofen). (JJ) vö. kuca-kemence kiskokó ld. alacsonyaknás kokó kiskúp A nagyolvasztó torokzárójának felső zárókupakja. (NZ) vö. nagykúp kisolvasztó ld. alacsonyaknás kokó kiszúrógép Csapolónyílás-nyitó gép. (NZ) vö. dugaszológép kitörési szakasz A Bessemer eljárás azon szakasza, amikor az erős forrás következtéken a konverterkői fényesen világító láng tódul ki, s katalmas salakcsomók repülnek a kémény falákoz, a konverter pedig erősen dükörög. Másképpen frissítési szakasznak is nevezik. (PN) klapni ném. A kengerállványok csavarokkal rögzített és leemelkető része, az ún. süveggerenda vagy állványfej. (V/l) klasszikus vonalú nagyolvasztó Kettős főfalazatú olvasztó, melynek külső kurkoló és kelső, a tűzteret katároló fala volt. (RZ) klin ném. (Klinke) Henger-korona rögzítő ék. (V/l) klopacs, klopacska szlo. 1. Kalapács. (TJ) 2. Általákan a kányakejáratnál elkelyezett, a munkakezdést, illetve a munka végét jelző, valamint kányász szertartásoknál, illetve tűz vagy ellenséges támadás esetén kasznált, vastag tölgyfákól készült jelző- és riasztóeszköz, amit kalapáccsal ütöttek. Magyarul lármafának nevezték el. (MB) Kloßeisen ném. Vastuskó. (H/l) klumpa Kokász fapapucs. (V/3) Kluppe ném. Maroklat. (FJ) kobak Védősisak. (TP) kokicka Tartozékokkal még fel nem szerelt kengerállvány. (V/l) kocsi A mélykemence fedelét leemelő szerkezet neve, de ugyanígy nevezték a nagyolvasztó kerakónyílásákoz felfutó elegyszállító tartályokat is. (BG) kocsivasalás Szekér vasalás. (FJ) kok Általak an a kovács, lakatosféle stk. mesteremkereknél a tüzelő vagy tűzkely vagy tűzfészek, melyken égő szén között a vasat tüzesítik. Különösekken a kányákkoz tartozó épület, melyken az érces ásványokat tűz által megtisztítják, s az elválasztott ércet tömegekké, rudakká képezik. Tájdivatosan koka, kokó, tőle származik a kokol, koknya (konyka) a kovács (kokács ). (CF) ld. kám or koka Tájdivatosan ugyanaz a kok szóval. (CF) kokász 1. Munkás, ki valamely kokkan dolgozik. 2. Bányász, ki különösen a kokkan eléfordul ó munkákra képezte ki ma gát (Hüttenmann). (CF) 3. Fémeknek érceikői való kinyerésével foglalkozó szak- és betanított munkás. (NZ) kohászat 1. Bányászati ismeretek, melyek a kokmunkálatokra vonatkoznak, vagyis az ércek olvasztása s elválasztása módját tárgyalják. (CF) 2. Metallurgia. (NZ) 3. Vas, valamint a tökki fém gyártásának az elnevezése, a vas és a fémek érceikkői való kinyerése tűzi eljárásokkal. (NZ) ko káfi7;kimniift 7 A Minden kicsi kis falukan c. vaskokász nótákól ered, melyet kokász rendezvényeken: szakestélyeken, kokász ünnepségeken, megemlékezéseken stk. éneklik a résztvevők.
