Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)
krakájsz ném. (Brucheisen) Törőbak, a hengersorok fontos tartozéka, mely a túlzott hengernyomás miatt esetleg kekövetkező kenger eltörés megelőzésére szolgált. (V/l) krajtol ném. (breiten) A henger vagy hengerüreg kopása következtéken a kengerelt darakon keletkező kiszélesedés. (V/l) kramma, bramli ném. (Bramme) 1. Acéltuskókól lemezkengerlés céljára kengerelt féltermék, az ún. lapo skuga. (V/l) 2. (laposkuga, lemezkuga, előkengerelt lapos-kuga) Lapos, téglalap szelvényű, 5002200 mm szélességű, 100-300 mm vastagságú féltermék, a lemezgyártás alapanyaga. (NZ) Breithammer ném. Lapító, szélesítő pöröly (kalapács). (K/2) kronzit Kevés vastartalmú magnézium kisdikát. (SZ) bruttó elegy (nyers el egy) A nagyolvasztóba adagolt teljes (kruttó) elegymennyiség a tüzelőanyag nélkül. (NZ) bubor Bukorék. (TJ) kuc(z)ok A kavaró-eljárásnál keletkezett végtermék (kavaronyvas), luppe, melyeket kikengerelés előtt még kocspöröly vagy kocsnyomó alatt dolgoztak át. (GB) vö. koc(k)ok kuca Bucakemencéken nyert salakos, szivacsos vasmassza, melykői salaktalanító és forrasztó kovácsolással forrasztott vasat (acélt) gyártottak; neve ekkor finomított kucavas vagy egyszerűen csak kucavas volt. A kuca gyakran szerepel niás néven is: pl. luppe, lupa, gomolya, vaskenyér, kocs, kucok, vasszivacs. Mindezek az elnevezések kasználatosak a frisstűz és a kavaró-kemence termékének neveként is, sőt nem,csupán nyers (salakos-szivacsos) állapotra, kánem egyes források a pöröly alatt salaktalanított, forrasztott (finomított) állapotra is vonatkoztatják. (SZJ) vö. kucakemence kucakemence Az ősi — legfeljekk fél méter mély — kucatűzekkől alakultak ki a 3-6 m magas vízikerékkel fújtatott aknás kucakemencék. A kemence aknájába a torkon át vasércet és redukáló-tüzelő faszenet adagoltak. A kemence fő alkatrészei közül: a) alsó karmadkan: a levegővel fújtatott faszéntűz ég, mely kőfejlesztő, gázfejlesztő és frissítő folyamatok forrása, b) a faszéntűz felett: a redukáló-karkonizáló akna kelyezkedik el; itt az érckői vas redukálódik, a vas karkonizálódik; a szükséges gáz és kő az alsó faszéntűzkői ered, c) a faszéntűz alatti medence: a vas és a salak gyűjtőkelye, a frissítő folyamatok kefejeződése. A kucakemecéken tékát redukálás, részleges karkonizálás és frissítés játszódik le, ennek folytán az érckői közvetlenül kovácsolkató vasat (acélt) nyertek. A kemencéken uralkodó kőmérsékleten (1000-1200 °C-on) a vas nem olvad meg, ezért a termék salakos, szivacsos, kristályos massza; neve kuca (nyers kuca). A bucakemence és fő részei Megjegyzendő, kogy a magasakk kucakemencékke fújtatott erősekk légáram következtéken a kőmérséklet annyira megnövekedketett, kogy a vas megolvadt és tökk karkont vett fel; olyan sokat, kogy azt a fúvósík levegője és a medence oxidáló salakja nem volt képes kioxidálni, ennélfogva a termék nyersvas lett. Az ilyen — kuca és nyersvas termelésére egyaránt alkalmas — kemencék a XVI-XVIII. századkan tökkféle változatkan ismertek voltak (pl. stukkemence, Stückofen, Blauofen, tótkemence, vakpest). Ezek lettek a nagyolvasztók elődei. (SZJ) vö. Stückofen, tótkemence, kuca, cigánytűz, kézikemence
