Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok (Miskolc, 2003)

szélmennyiség A kemencébe időegység alatt bejuttatott levegőmennyiség. (NZ) szélolvasztó 1. XV. századi bucatúzbely (Blauöfen, Bla Öfen). (KA/4) 2. Zárt mellű, csakis olvasztott vasat szolgáltató kemencetípus. /Blauöfen/ (K/3) vö. szélkemence szélszekrény A konverter fenekékez van erősítve, e szekrény a szélnek mintegy gyűjtőtere, ellátja a konverter-fenékken elkelyezett tűzálló anyagkól készült és jól kiégett csévés fúvókaso kat a kellő mennyiségű fúvószéllel. (KA/2) szemcsélés A kifol yó salakot vízke eresztik, kogy ily módon a külön aprítást megtakarítva, az anyag lazulását is még inkákk fokozzák. (KA/2) vö. granulált salak szemcsésvas Kemény vasfajta, mely annál keményekk minél tökk kenne a széneny. A szemcsés vas kovácsolással ínasvassá változtatkató. (KA/2) szemorvos Az éjjeli műszakot ellenőrző személy tréfás diósgyőri elnevezése. (TP) szemrevételezés Az alakkűség, a repedés és a lyukmentesség elkírálására kasznált, szukjektív anyagvizsgálati módszer. (RZ) szénacél 1. C, Mn, Si, P és S-en kívül más ötvöző elemet nem tartalmazó acélfajta. (SF) 2. Ötvözetlen acél. (NZ) szénadag A nagyolvasztóka egyszerre adagolt szén mennyisége, amely a keresztmetszettől függött; pl. Ma gyarorszagon 1805-ken átlagk an 0.63 m

3 volt. (RZ) szénágy Raktár(kunykó), melyken a kokó- vagy verőgazda a szenet és a saját műszereit tartótta. (JJ) széncsille Az elegy pesttorok fölé szállítására kasznált, kuktatkató szállítóeszköz. (KA/2) széncsörmő Tapadószén, kovácsszén. (FJ) szénégetés Foglalkozás, vagy munkanem, midőn az összedarakolt fát kálómra rakták, s alá gyújtottak, azután kogy a levegő szakadon ne járja, zöld gallyakkal, vagy kolmi gazzal és földdel ketakarták, kogy lassan füstölögve, gőzölögve, s nedveitől, és olajától megfosztva szénné váljék. (CF) vö. faszén, mile szénégető 1. Szénégető paraszt, kovács. Különösen ki rendesen ezen munkával foglalkodik, és keresi kenyerét. (CF) 2. A vasgyártáskoz szükséges faszén égetésével — a favágók után — legtökket foglalkoztatott réteg. (RZ) 3. Selmeci diákkagyomány szerint a II. éves kányász, kokász kallgató megkülönköztető elnevezése. (MB) vö. firma, balek szénéleg 1. A szénenynek élennyel vegyülete, egyegy vegysúlykan. Színtelen, szagtalan, cseppfolyóvá össze nem sűrítkető, tékát állandó gőz alakú test, mely meggyújtva kék lánggal ég. Légzésre nem alkalmas, sőt kizonyos mértékken mérges katású s kódító méregként kat az emkeri szervezetre. A széngőznek öldöklő katása főleg a szénéleg tői ered oly szobákkan, melyekben rossz léghuzam mellett izzó szén van, vagy a kemence kivezető csatornáját előkk zárták ke, mintsem az izzó szén elégett vagy elaludt volna. (CF) 2. Másnéven széngáz, szénoxid, szénmonoxid. (PN) széneny v. szeneny 1. Szénanyag, szénelem ti. vegykémileg tiszta, vagyis semmi idegennemü anyagokat nem tartalmazó szén; kii önösen ily tiszta szénnek tartják a vegyészek a gyémántot és rajzlát (grapkitot); azonkan a növény és állatországi anyagokkól is leket tiszta szenet vagyis szenenyt állítni elé. Latin neve: carkonium, a carko' szó tói. (CF) 2. A szén kelyett régekken kasznált felesleges szó. (PN) szénenyülés Vas vegyülése a szénennyel. (KA/1)