Ágoston Katalin, Gulya István szerk.: A sánta kovács - Oktatási segédanyag múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz (Miskolc, 2008)

Mindjárt aztán egy nap múlva Mocsárból a vas kitúrva, Nedvessége jól kigyúrva, Helyeződött vashámorba. Itt a kovács tűzbe veti, Kohójába kényszeríti, Szítja egyszer, szítja újfenn, Szítja ismét harmadízben. Nyúlik a vaskó pempőképpen, Salakképpen habzik éppen, Kovácsnak kemény tüzében, Égő láng keze ügyében. Szegény vaskó ím üvölte: „0, llmari, vasverő te, Végy ki már e micsodából! Piros tűznek kínzatából!" llmari kovács reászól: „Kivennélek tűz lángjából, De tán rémítővé lennél, Válnál szörnyű féktelenné, Magad vérin ütnél csorbát, Anyád fiát forgácsolnád." A szegény vas ott megesküdt, Esküvék erős nagy esküt A tűzhelyre, az üllőre, A pörölyre, az ütőre; Fölemeli szóra száját: „Van bizony fa, mit faragnom, Kövek szíve, mit harapnom, Magam vérit hogy ne vágjam, Anyám fiát hogy ne rágjam: Jobb lesz nékem így megélnem, Illendőbb is éldegélnem Járókelők társaképpen, Fegyverül utas kezében, Mintsem fajtámbélit ennem, Encsaládom csúffá tennem." llmari kovács ím itten, Fő vasverő mindvégiglen, Tűzből a vasat kiveszi, Az üllőre őt helyezi, Megpuhítja őkegyelmit, Gyárt belőle éles holmit, Dárdafélét, fejszefokot, Mindennemű szerszámokot. Kicsi híja van még néki, Szegény vasnak egy szükségi: Avas nyelve nincs kisülve, Az acélnak szája szülve, Kemény vassá nem gyártódik, Míg a vízbe nem mártódik. Itt vasverő llmarinen Hamut készít egy halommal, A hamuból lúgot forral, Acél edzetőlevéül, Vas keményítővizéül. ízelinti nyelvvel, ínnyel, Maga szóval ígyen szólal: „Mindezek, lám, mit sem érnek Acél edzetővizének." Kis méhecske kél a földrül, Kék szárnyú jön dombtetőrül, Száll tétova, fordul-térül, Kovácsműhely tája körül. A kovács, ím, ígyen szólal: „Kis méhecske, friss emberke, Szedj szárnyadra édes ízet, Hat virágszálnak hegyérül, Hét fűszálnak a fejérül, Acél edzésire jónak, Vasmerevítni valónak." A darázs meg, Hisz madara, Nézegeti, hallja vala, Nézdeli szélrül házfödélrül. Kéreg alól kandi kémül, A vasat hogy merevítik, Az acélát hogyan edzik. Dongva-bongva lerepüle, Hisz rémségit hányja bele, Hozza mérgit a kígyónak, Fekete vérit a csúszónak; Béka fondor föcskendésit Acél edzetővizébe, Vas merevítőszerébe. llmari kovács pediglen, Fő vasverő mindvégiglen, Mit sose vélt, ígyen ítélt: A méhecske meg visszatért, Az hozott, ím, édes mézet, Az szállított h ím por-ízet, Szóval mondja, fölfeleli: „Mindezek, lám, sokat érnek Acél edzetővizének Vasmerevítés ügyének." Új acélát abba gyártja, Szegény vaskót abba mártja, Hogy a tűzből őt kihozta, Kohójából hogy kihúzta. Lőn acéla éktelenné, Válta vaskó féktelenné, Gyáva esket elfeledte, Ebül öndíszét fölette, Véreit az aljas vágja, Maga népit marja, rágja, Készteti a vért buzogni, Drága nedvet elcsurogni. Részlet: Kalevala Fordította: Vikár Béla