Ágoston Katalin, Gulya István szerk.: A sánta kovács - Oktatási segédanyag múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz (Miskolc, 2008)

A magyar népi hagyományban fennmaradt számos olyan eredetmonda, mely a hun-magyar rokonságon keresztül a közép-ázsiai török népek közös szellemi örökségéhez kapcsolódik. A királyság intézményét összekapcsolták a kovácsmesterséggel, magukat közös kovácsőstől származtatták. A kovácsmesterség így a legmegbecsültebb szakma volt a sztyeppéi népeknél, titokzatosság övezte. Az Európába bevándorló népek magukkal hozták ezt a hagyományt, nyomai a magyar mitológiában is jelentkeznek. Kovácskirályként milyen címert terveznél magadnak? „Hunor egyenesen a harmadik falunak tartott, ahol a kovácsmesterek laktak. Estére Tárkány főkovácsmester műhelyében vackolt helyet magának. Gyönyörű, cifra palotában lakott a kovácsmester, de ezen Hunor nem is csodálkozott, hiszen a szent kovácsok voltak a legelőkelőbb méltóságú urak Nemere birodalmában. Reggel, ahogy Tárkány mester belépett műhelyébe, Hunor tüstént hozzáfogott a tanuláshoz. Fújtatta a parazsat, izzította, edzette a vasat, s olyan jól forgatta a sokféle kalapácsot, mintha örökké csak azt csinálta volna." (Komjáthy István: Mondák könyve) Milyen szerepet játszik Hunor a magyar mondavilágban? Számold meg, hányféle kalapácsot találsz az újmassai vasverőben!