Ágoston Katalin, Gulya István szerk.: A sánta kovács - Oktatási segédanyag múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz (Miskolc, 2008)

„IImari kovács született, Megszületett, növekedett Született egy szénrakáson, Nőtt parázson, tűz-tisztáson, Rézkalapács van kezében, Kis fogóját fogja szépen. Éjszaka lett meg llmarinen, Nappal legott műhelyt alkot, Helyet néz a műhely végett, Fújtatónak fekvőséget: Mocsár, ím, a vízszorosban, Nedves föld egy kis darab van, Nosza megy hát, nézi nézi, Közelebbrül kifürkészi, Oda fundálja fúvóját, Oda készíti kohóját." Milyen kohót használhatott a Kalevala kovácsa? (Keresd a választ a Kohászati Múzeumban!) A finn Kalevala, mint a legtöbb eredetmonda, a világ teremtésével kezdődik. A vas eredete című versben megismerhetjük a vas készítésének egész folyamatát és llmarinen, a mitikus kovácshős születésének körülményeit. Kovácsműhelyében az eposz szerint számos mágikus eszköz készült: például háromélű dárda, rézgereblye, sőt a Holdat és a Napot is ő kovácsolta. Ismersz-e más szereplőt is a műből? Honnan szerezte llmarinen a vasércet? „így a vaskó el volt búva, El volt búva, meg volt óva Ingoványnak fertőjében, Fürge forrás fürdőjében. Legnagyobbik láp mezején, Nagy hideg havas tetején, Hova tojni hattyúmadár, Lúd a kotlós költeni jár."