Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

SZILAJ PÁSZTOROK HAGYATÉKA

SZILAJ PÁSZTOROK HAGYATÉKA PÁSZTORÉLET A földművelés mellett a másik igen fontos paraszti foglalkozás az állattartás volt. A megszelídített, domesztikált állatok tenyésztése a régmúltban másként zajlott, mint ahogyan azt mai fogalmaink szerint gondolnánk. A nagyobb testű, hízásra fogott vagy tenyésztésre szánt állatokat, a lovat, a szarvasmarhát, a sertést és a juhot tavasztól őszig szinte egész évben a szabad ég alatt legeltették, szilaj, rideg módon, félig vadon. Ebben az időszakban még annyira nem alkalmazták a téli takarmányozást és istállózást, a hideg idő beálltával is csak esetleg félig fedett enyhelyek, színek alá hajtották az állatokat. Ökör fog at Készült Szegváron az 1980-as évek közepén. Az állatállományra a régi, őshonos magyar fajták, a szürkemarha, a racka és cigája juh, a bakonyi sertés és a fodros tollú liba volt a jellemző. A 14. századtól Magyarország egyik legjelentősebb exportcikke a magyar szürkemarha volt, aminek csordáit a saját lábukon hajtották a marhahajcsárok Itália, Ausztria, Csehország és Szilézia vásáraiba. Megbecsült és igen felelősségteljes munkának számított ezen állatok őrzése, a pásztorkodás. A pásztornak ismernie kellett az állatok táplálkozási szokásait, betegségeinek gyógyítási módjait, ha szépen meg akarta őrizni a reábízott állatállományt. Tavasztól őszig a zord időjárási körülmények ellenére is az állatok mellett éltek. Félelmet nem ismerve meg kellett védeniük az állatokat a természetből rájuk leselkedő veszélyektől, így a vadállatoktól is. A pásztorok leghűségesebb társai, az őrző- és terelőkutyák voltak, a kiváló tulajdonságaikról ismert puli, mudi, pumi, kuvasz és komondor.