Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

VADÁSZ SOKAT FÁRAD, HALÁSZ RITKÁN SZÁRAZ

„A következő év, az 1873-ik nagy változást hozott ám, akkor lettem inasból halászlegény! Hej szép idők! Megint nagyon jó, amellett igen okos, tudós halászmester volt a gazdám, bizonyos Kistimár József. Kora tavasztól késő őszig egy tanyában halásztunk a Fehérpartban és befagyásig 147 darab öreg halat fogtunk. E között a 147 között legkisebb is több volt 30 fontnál, a legnagyobb pedig megütötte a két mázsát. Ezt hívták úgy abban az időben, hogy öreg hal. " Csúzli Készült az 1970-es években. Bár a vadászat, a különféle állatok elejtése évszázadokon keresztül földesúri privilégiumnak, azaz előjognak számított, azért a parasztok is hódoltak titkon a vadászszenvedélynek. Csapdák, hurkok segítségével orvvadászként cserkészték be és fogták el a vadállatokat, ha arra lehetőségük akadt. Számtalan hústartósítási eljárást ismertek, amelyek segítségével hűtőszekrény és mesterséges tartósítószerek nélkül is biztosítani tudták a folyamatos élelmiszerellátásukat. A gyümölcsöket, gombákat, bogyókat, gyógy- és fűszernövényeket aszalták, szárították. A húsokat füstölték, sózták, szárították, lesütött zsírban légmentesen tárolták, a káposztát és a répaféléket savanyították, a lekvárnak valókat nagy gondossággal kifőzték. Az egyszerű emberek is óriási természetismerettel, hatalmas tudással rendelkeztek. Gondoljunk csak bele, mi történne most velünk, ha néhány egyszerű eszköz segítségével, mindenféle gép és komolyabb technikai segítség nélkül kellene házat építenünk, szerszámokat készítenünk, élelmet szereznünk magunknak? A régiek ma is minden tiszteletet megérdemlő ismereteket mondhattak magukénak, amit mind-mind a természet és az élet iskolájában szereztek.