Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

KI MINT VET ÚGY ARAT

detét a betakarítás. Az aratás számított a legnagyobb és egyben legnehezebb paraszti munkának, így a búzának, az „életnek" a betakarításából kicsinek és nagynak egyaránt ki kellett vennie a részét. A learatott gabonát kévékbe kötötték, majd a házak udvarára szállították és asztagba, kazlakba rakták. Régente kézi erővel, később gépek segítségével kicsépelték, szelelték és csak ezután indulhatott a malomba a zsákokkal megrakott szekér, hogy a mindennapi kenyér sütéséhez szükséges gabonát megőröljék. Játék szeleló'rosta 1925-ös évszámmal és R.F. monogrammal. Természetesen a gyermekeknek is már idejekorán be kellett kapcsolódniuk a földműves munkába. A fiúcskák az édesapjukkal jártak ki a földekre dolgozni, kezdetben csak vizet, ebédet hordtak utána, majd ha egy kicsit felcseperedtek, az állatokat vezették szántáskor és megtanulták a vetés csínját-bínját. Kézre álló kis kapát, ásót, gereblyét készítettek nekik, hogy ezzel is segítség szüleik munkáját. A nagyobbak már kalákában dolgoztak vagy más gazdákhoz is elszegődtették őket. A lánykák a ház körüli zöldséges- és virágoskert gondozásában vettek részt, ahol anyjukkal kapáltak, gyomláltak. Kapósabbnak számított az az eladólány, akinek a ház előtti kiskertje gondozottabb, takarosabb volt. Édesanyjuk mellett kitanulhatták a piacozás, a kofálkodás mesterségét, ha volt a közelben város, amely felvevő piacot jelentett a mezőgazdasági termékeknek.