Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

A MUNKÁBA VALÓ BELENEVELÖDÉS

A MUNKÁBA VALÓ BELÉN EVELÖDÉS A magyar paraszti társadalomban a gyermeket általában Isten áldásának tekintették. Ám nemcsak nevük továbbvivőjét, az örök vidámság forrását és öreg napjaik bearanyozóját látták benne, hanem egy újabb éhes szájat is, akit etetni, vigyázni és öltöztetni kellett. Ezért elsődleges nevelési elvnek számított, hogy a gyermek minél hamarabb és minél nagyobb mértékben bekapcsolódjon a munkába, majd önállósodjon. Mindezt nemcsak azért, hogy szüleit segítse, hanem azért is, mert így látták biztosítva a jövőjét, hiszen így lehetett belőle jó gazda vagy gazdasszony, aki meg tudja teremteni saját és családja boldogulását, és aki a közösség teljes értékű tagjává tud válni. Ma már nem is gondolnánk, hogy a játék és a munka egykoron igen szorosan összekapcsolódott. A gyermekek ugyanis több időt töltöttek családtagjaik között. Ebben a közegben látták munkájukat, hallgatták beszélgetéseiket, dalaikat, figyelték, játékosan utánozták őket. Amit a felnőttek tesznek-vesznek, azt a gyermekek mind csinálni szeretnék! Sütnek-főznek, lakodalmat, temetést, vásárt és búcsút rendeznek, de egykoron kendert is nyűttek, vadásztak, halásztak, pajtát vagy éppen górét építettek játékosan. Cséplés Radamos 1950-esévek, Lendva-vidék. Magántulajdon.