Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)

Művészi játékok a 20. század első évtizedeiből

MŰVÉSZI JÁTÉKOK A 20. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEIBŐL 87 fonott elemeken kívül minden darab festett, díszítése a magyar népművészet motívumvilágából merített stilizált motívumokból áll. A színes virágok, életfák elhelyezése a játékok szerkezetileg hangsúlyos helyeire történt. Játékszereinek témáit a magyar nép életéből, történelmének jelentős eseményeiből, valamint a népmesékből merítette. Tervezett juhnyájat pásztorokkal, kutyákkal, gémeskúttal, tyúkanyót csibéivel, ménest, megformázta Mátyás király híres Fekete seregét, valamint a nagy királyhoz fűződő számos legenda alakjait. A Gödöllői Művésztelephez kötődő Juhász Árpád nevéhez is fűződik 51 összetartozó, kicsiny játékfigura. A festőművész a magyar nép viseletének, tárgyi alkotásainak formakincsét és díszítőművészetét kutatta, melyek közül különösen a matyó művészet szépsége ragadta meg. Erről tanúsítanak a 4-11 cm magasságú emberalakjai is formájukban, viseletükben és színezésükben egyaránt. E játékok kicsiny, álló, ülő vagy éppen térdelő alakok, falemezből kivágva, jellemző oldalukkal ábrázolva. Díszítésük kézi zománcfestéssel történt. 1913-ban szerepeltek az Iparművészeti Társulat üzleti grafikával egybekötött karácsonyi vásárán, ahol velük kapcsolatban megjegyzésre került, hogy Juhász Árpád és Inotay László fajátékai nagyon ötletesek, el is nyerték a közönség tetszését, azonban eladási áruk túlságosan magas, minek következtében nagyobb kelendőségre nem számíthatnak (90. oldal képtábláján fenn). Ezekben az évtizedekben művészek és művészetelmélet-írók foglalkoztak a gyermekjátékok művészi alakításával, a jó és szép játékszer formai kívánalmainak meghatározásával. 1911-ben születik meg Nádai Pál írásának nyomán »A gyermek« című kétkötetes mű a Franklin Társulat kiadásában. Figyelme a gyermekek teljes környezetére kiterjed, a művészien reformált játékok fontos szerepéről a következő szavakkal szól: „A nagyszerű nemzeti reneszánsznak, mely itt a zenétől az építőművészetig minden stílust egy egységes alaptónus motívumaival frissített fel, első hangja kell, hogy már az iskolában, a gyermekszobában belopózzanak a gyermek szívébe. Hogy megtanulja érteni és szeretni azt az erőt, amely a magyar virág, a magyar zene, a magyar költés bokrétáját minekünk kedvessé teszi." A korabeli művészi játékok egyik fennmaradt darabját Lechner Ödön tanítványa, Márkus Géza építész készítette. A két darabból álló fabába finom, méltóságot árasztó szép alkotás. A baba egyik része egy barnára festett tartóállvány, mely kerek korongon álló, kétágú villában végződő esztergált kicsiny oszlop. Erre kell ráilleszteni az asszonyfigurát, melynek bő szoknyája belül üregesre esztergált. E szoknyabelsőben felül húzódik keresztben egy fémrudacska, mely az előbb említett favillákra szépen helyezkedik. Megkoccintva a figura szoknyáját, az igen sokáig kedvesen billeg e tartóállványzat szerkezetén. Márkus Géza fababája izgalmas játék lehetett alkotójának, szép látvány a szemnek. Az úrhölgy szoknyája zöld, inge fekete, rajtuk sárga színű, egyszerű ornamentális ékítményekkel, kötője, gallérja, fejdísze halványsárga, kék vonalkázással ékesítve [következő képtáblán, m: 20 cm). Születésének évszámára a szerző korai elhunytát jelző 1912-es évszám enged következtetni. ARTISTIC TOYS FROM THE FIRST DECADES OF THE 2OTH CENTURY