Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)

Játékok papírból

JÁTÉKOK PAPÍRBÓL 49 V

alószínűleg jogosan mondhatjuk, hogy a 19. század a különféle anyagok és technikák évszázada is volt, amikor a papírgyártás kiteljesedése lehetővé tette, hogy a papír az információk széles körű hordozója legyen. Mindebben a különféle sokszorosító eljárásoknak is döntő szerepük volt, és természetesen annak is, hogy a felvilágosodás óta a gondolatokat, eszméket egyre szélesebb körben kívánták terjeszteni, s mindehhez nem csupán a könyvek nyújtottak kitűnő lehetőséget, hanem mindennemű papírféleség is. 1794-ben Senefelder feltalálta a litográfiát, mely - a régebbi, hagyományos grafikai eljárások mellett - egyik fő kifejező eszköze lett a 19. század művészetének. Senefelder szabadalma nyomán egyre másra jöttek létre a kőnyomdák. A litográfia mellett virágzott és közkedvelt volt az utólag, kézzel színezett rézmetszet, elsősorban Dél-Németországban, valamint Bécsben. E két sokszorosítási technika, a litográfia és a rézmetszet árnyaltabb és finomabb lehetőségeket tett lehetővé, mint korábban a fametszet. A 19. század közepétől pedig a chromolitográfia uralkodott, majd a század második felében a különféle fotomechanikai eljárások jutottak vezető szerephez. A 19. század első harmadában olyan finom, művészi érzékenységet sugalló papírjátékokkal és papírból készült, illetve papírral borított különféle tárgyakkal találkozunk, melyek méltók a figyelemre még a 21. század elején is. Ekkor, még az ipari tömegtermelés előtt, kézműves igényességgel készültek a kis példányszámú tárgyak, szinte mindegyik műalkotás magán hordja alkotója kezenyomát, gondosságát, legyen az papírral borított doboz, érzelmes üdvözlőkártya vagy éppen játék. E korban mesterek sokasága dolgozott Bécsben - név szerint ismerünk műveik alapján többet -, hogy kielégítsék a szeretetre, barátságra, játékosságra vágyó polgárok igényeit. A felvilágosodás óta ugyanis az ismeretterjesztés igen fontossá vált s nemcsak hogy enciklopédia foglalta rendszerbe az ismereteket, hanem igyekeztek azokat a gyermekek részére játékos formába átadni, tehát a játszva tanítás, a tanítva játszás kifejezetten program volt. A kor általános vonása, hogy egyre gyarapodott a gyermekeknek szánt olvasnivaló, nemcsak ábécéskönyvek, hanem - a felvilágosodás és racionalizmus jegyében - ismeretterjesztő kiadványok is készültek a gyermekek számára, melyek a kor etnográfiai, természettudományi ismereteit közvetítették. Az ismeretek bővítését szolgálta, hogy nem csupán könyvekben, kiadványokban, hanem immár a felnőttek és az ifjúság részére készített játékok segítségével is közvetítették a kor művészeti, illetőleg más jellegű ismereteit, továbbá a 19. század elejének számos technikai vívmánya, újdonsága felbukkant a játékokon is. Lényegében a játékok egy részénél megfigyelhetjük, hogy a felnőttek számára készült, vagy először az övék volt, de aztán a gyermekek kedvenc időtöltésévé vált. Ilyenek a kártyajátékok, a papírszínházak {képtáblán fenn: а »Hófehérke és a hét törpe« mesejelenettel, 1890 k., m: 51 cm), továbbá az öltöztetős papírbabák, melyek bármennyire hihetetlen, kezdetben divatlapok mellékletei voltak s távolba, akár tengerentúlra küldve az európai divat követei, hírnökei lettek. PAPER TOYS