Belvaracz Ibolya, Homokiné Bíbor Anna: Szív adja szívnek szívesen - Családi füzet a mézeskalács történetéről (Szórakaténusz módszertani füzetek VI; Kecskemét, 2005)

A mézeskalácsosok foglalkoztak offerkészítéssel is. Talán most hallod először ezt a szót, hacsak nem jártatok nagymamával Máriapócson a búcsúban, ahol mai napig él az offerfelajánlás szokása. A búcsújáró helyek templomaiban jellegzetes viaszbál készült alakokat, testrészeket, állatokat, és tárgyakat ábrázoló szobrocskákat, dorn borműveket találunk, ezeket a kis viaszszobrokat szentek szobraihoz vagy kegyképek mellé helyezik el segítség megnyerése céljából vagy hálából. Hogyan is készültek ezek a kegytárgyak? Az offereket a mézeskalácsos-mesterek készítették két részból álló fa öntőformával. A két formán a készítendő díszítmény két oldala van kifaragva. A két formát összefordították, a beleütött szegekkel rögzítették, hogy öntés közben el ne mozduljanak. A két öntőforma egyik felső részén kis lyuk van, itt öntik a formába a felmelegített, folyékony viaszt. Munka közben a formák mindig vízben állnak, és csak akkor veszik ki, amikor viasszal teleöntik. A beleöntött viaszt nem sokáig hagyták a formában, hanem kis idő elteltével gyorsan visszaöntötték a melegítőedénybe. Ezután a formát ismét visszatették a vízbe. Itt hűlt le, és merevedett meg a forma falára tapadt vékony viaszréteg. A viaszszobrocska tehát nem volt tömör, a fala elég vékony volt s ezért élettartama is igen rövid. Egy-egy offer nagysága 5-15 cm volt. Most már biztosan könnyen megtalálod a kiállított offereket, ha alaposan szemügyre veszed őket, láthatod a viaszmaradványokat a belsejükben. Keresd meg az összesét és írd ide, hogy mit ábrázolnak.