Kalmár Ágnes, Trencsényiné Tóth Edina, Virág-Nagyné Laczai Erzsébet: Antoni Rozi és Nádas László ipari formatervező művészek (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 3; Kecskemét, 2006)

1960-as évek végén színes gumibabák jelenítik meg a kor talán legnépszerűbb hazai szereplőit, az 1968-as Táncdalfesztivál napjainkban is közismert énekeseit. Egészen eltérő kialakításúak a finom megjelenésű Gézbabák, melyek 1974-ben a Hannoverben megrendezett Nemzetközi Babapályázaton első díjat nyertek. Ezek a játékok egyszerűek, kedvesek és mindenki számára közérthetőek, szeretet, jókedv és humor sugárzik belőlük. Nincsen rajtuk több, csak ami éppen kell, néhány találó jel, mely kifejezi mindazt, ami a játék során szükséges lehet. A mozdulatok kimeríthetetlen gazdagsága talán e bábok és játékok legnagyobb értéke. Antoni Rozi napjainkban szabadfoglalkozású iparművész, elsősorban textiljátékok tervezésével foglakozik, melyeket az ABN Stúdió báb üzeme sokszorosít. Nádas László 1955-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium szobrász szakán érettségizett, majd 1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervező szakán diplomázott. Mestere Borsos Miklós volt. Pályája első éveiben gépipari formatervezéssel foglalkozott. Már 1963-ban BNV Nagydíj, majd 1967-ben a Legszebb műanyagtermék díjbirtokosa, melyeket Medicor műszer, illetve kerékpárlámpa család tervezésért kapott. A Tokióban rendezett Nemzetközi Kerékpár Pályázaton három alkotótársával együtt III. díjat nyert 1973ban. A játéktervezés évről-évre nagyobb szerepet töltött be alkotómunkájában. Korai játéktervei a Debreceni Műanyag Ipari Szövetkezetben valósultak meg, közöttük tartálykocsi, tűzoltó és darus autó, különböző vonatok és kisebb gurulós állatok, valamint nagyméretű, kerekeken gördülő játékok. Nádas László az 1978-ban rendezett Országos Játszótéri Pályázaton I. díjat kapott, erre az alkalomra készült tervei a Városligetben valósultak meg, a munkában Antoni Rozi is részt vett. 1978 rendkívüli jelentőséggel bírt a hazai játékkultúrában, hiszen Nemzetközi Gyermekévet hirdettek az ENSZ égisze alatt. Ekkor mindenki megmozdult, aki ebben a témában dolgozott, többek között állami koncepció készült egy játéktervező és —gyártó egység létrehozására Monoron. A felkért tervező iparművészek között volt Antoni Rozi és Nádas László is, aki nemsokára vezető tervező lett a Puli márkanevet viselő fa- és textiljátékokat előállító gyárban. Az itt készült Fajáték családi978-ban Nívódíjat kapott, majd az ipari formatervező Nádas László művészi munkája elismeréseként 1979-ben Munkácsy-díjban részesült. A Monori Kefe- és Játékgyárban készült Puli építőjáték, a Konstrukciós fajáték, a Guri-guri játékcsalád, a Montessori játékok, valamint a Bébivonat, Csigajáték és Hernyófüző és Antoni Rozi óriás textiljátékai, más iparművészek játékaival együtt rendkívüli elismertségre tettek szert, de a gyár játékrészlege a tőke hiánya és a forgalmazás nehézségei következtében hamarosan bezárt. Nádas László számos hazai és nemzetközi játékkiállításon és vásáron vett részt, munkáit mindenütt elismerték, számos megrendelést is kapott. A német Sigikid