Kalmár Ágnes: Grabowieczky Leon Művészi Magyar Játékműhelye, Budapest (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteményei 2; Kecskemét, 2005)

A X. kerületi kőbányai Szent László Magyar Királyi Állami Főgimnázium 19371938. tanévről szóló értesítőjében a következő gondolatokkal búcsúzott a nyugdíjba vonuló tanártól és iparművésztől. „... Kiapadhatatlanul leleményes volt a magyaros elemek kieszelésében... A művészi szépet bevitte a gyermekjátékokba is: a játékkészítést iparművészetté emelte. Művészi értékű, magyaros díszítésű mozgatható játékai révén a Grabowieczky név hazánk határain túl is ismertté lett. " Szeretettel említik róla, hogy gyönge, törékeny ember, mégis, „...ha a magyar felszabadulás gondolata szóba kerül, felejti betegségét és mindenkit megszégyenítő lánglobogással lelkesedik az érte való harcra". „Ne csüggesszen pillanatnyi sikertelenség és ne bénítson az, ha mások másként gondolják el az egyéni, hivatali, társadalmi és nemzeti kötelességek teljesítésének módjait. Ne lássunk ebben kereszteződést, hanem azt a nemes akaratot, amely értéknövelésre, erőtöbbletre törekszik. így össze tudunk hangolni ellentétes felfogásokat is, hogy minden lelki és testi erőt hazánk sokszor kiérdemelt jobb jövőjének megmunkálására fordítsunk. " Grabowieczky Leon ünnepi felszólalásának részlete a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének közgyűlésén 1930 június 4-én

33

. A 20. század első évtizedeire visszatekintve jól látható, hogy művészeti írók meghatározó gondolatai és jeles művészek alkotásai adtak mintát hosszú évtizedekre a következő nemzedékeknek. Megtehették, mivel e művészi játékok, gyermekkönyvek, valamint bútorok tervezése és kivitelezése erkölcsi, etikai kérdést is jelentett az alkotók számára. Mindezek tükrében tekinthetjük e tárgyakat kiemelkedő daraboknak, melyben a kisgyermekek játékai kultúrtörténetünk szerves részeként vannak jelen.