Kalmár Ágnes: Grabowieczky Leon Művészi Magyar Játékműhelye, Budapest (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteményei 2; Kecskemét, 2005)

Munkásságának alakulásában meghatározó szerepet játszottak a kor tragikus eseményei: „.. .igenis az embernek legelsörendü kötelessége a munkaképtelen elhagyottak, meg az iskolaköteles szegény gyermekek segítése. ", húzta alá fekete grafitceruzával az 1916 június 25-én megjelent »Szamosujvari Naplo« legfontosabb sorait. A gyermekek számára egy szeretetteljes mesebeli tündérvilágot kívánt teremteni, mely meggyőződés és szándék szolgált alapjául későbbi játéktervezői és -készítői tevékenységének. Szamosújváron formálta meg az első darabokat, kutya, nyuszi, törpe, csirke, cica, madár, melyeken finom tűpettyek együttese alkot virágos ornamentikát. Puha nyárfából, a tervrajznak megfelelő aprólékossággal faragta ki első törpéjét, ő „Pöttyemberkének" nevezte el. A tervezett ornamentika jelentős részét pontosan átfogalmazta térbeli domborulatokká, átmenetekké. A játékokat nagy körültekintéssel festette ki pirosra, zöldre és ezüstvirágokkal díszítette őket. A kezek és lábak könyöknél, térdnél, vagyis az ízületeknél a testhez kis szögekkel kapcsolódtak, így azok mozgathatóak lévén, a szép kis tárgynak számos helyzetváltoztatási lehetőséget adtak. A ruhák vonaldísze előre elkészített pontos sablon alapján történt, mégpedig oly módon, hogy a vonalak mentén kilyuggatott mintán keresztül hegyes szerszám ütötte a fába a sok kis pontocskát. Ezek voltak a »szamosujvari eredetiek«, ahogyan hosszú évekkel később egy iskolai nyilvántartásban megjelölte őket, könnyű, kézbe simuló szép tárgyak, anyaguk, formájuk és díszítésük teljes egysége uralkodik rajtuk. A szamosújvári évekből számos bútorterv is fennmaradt, amelyek a rajzokon szereplő feljegyzések, elnevezések alapján gyermekek számára készültek. Grabowieczky Leon 1919 novemberében érkezett Budapestre, ahová családjával együtt, Szamosújvárról menekült. A X. kerületi, kőbányai Szent László Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított 1938-ig, nyugdíjbamenetelének évéig. Szamosújváron igen csinos összeget kaptak távozásukkor, a család ennek segítségével kívánt lakást vásárolni. Az összeg rendeltetése azonban mégis más lett, amikor azt Grabowieczky Leon maradéktalanul játékműhelyének megalapozására költötte. Az iskolában a szépírás és a görögpótló rajzok voltak a szaktárgyai. Az évek folyamán zenekart vezetett, s a művészeti rajz címen intézményében rendkívüli tantárgy oktatását indította el. Mindezek mellett játékfaragó tanfolyamot irányított II—IV. osztályosok számára Bod László iparművész segítségével. Tanári hitvallása saját szavaival fejezhető ki legteljesebben: „...a mindenkiben több-kevesebb mértékben szunnyadó alkotóerőnek — s ezzel az élet szépségeinek kifejezésére rendelt képességeknek ápolása és fejlesztése a mi feladatunk, hogy általa minden ember életébe a bénító küzdelmek csüggesztő hatásainak helyébe az élet szépségeit és a belőle fakadó örömöket bevinni tanítsuk s ezzel az életet könnyebben elviselhetővé és tartalmasabbá tegyük. '

51