Kalmár Ágnes: Grabowieczky Leon Művészi Magyar Játékműhelye, Budapest (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteményei 2; Kecskemét, 2005)
GRABOWIECZKY LEON A 20. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEINEK hazai iparművészetéről - tárgyi emlékek hiányában — elsősorban írott forrásokból értesülhetünk. Kivételes öröm és szerencse Grabowieczky Leon festőművész és rajztanár munkásságának fennmaradása, melynek anyagából nem csupán egy műhely működését tudjuk rekonstruálni, hanem a korábbi alkotó elképzelésekről is képet formálhatunk. 29 Wessely Vilmos, Juhász Árpád, Undi Mariska játékszereivel, valamint a 19. század második felében alakult játékkészítő műhelyek munkáival való összehasonlításkor azonnal szembeötlenek hasonló vonásaik. Meghatározó a játékok erős kötődése a népi kultúra tárgyi és szellemi hagyományaihoz, valamint a nép díszítőművészetéhez, természetesen a tervező művészek egyéniségén átszűrve, a párhuzamok ellenére is újat alkotva. Ma már tudjuk, hogy Grabowieczky Leon művészi játékkészítő műhelyének fennmaradt dokumentumai páratlanul gazdag mintát hagytak az utókorra. Ezek festett, készre kivitelezett játékszerek, melyek minden részlete körültekintő és gondosan előkészített kézi munka eredménye. Mellettük csupasz, de már összeállított tárgyak, valamint faelemek, talpak, kerekek, melyek összecsavarozására még nem került sor. Ezeken kívül a játékszereket ismertető kész tervrajzok, fekete grafitmunkák, vagy színes ceruzarajzok és festmények, áttetsző papírra felírt elemek, melyek a tárgyakat díszítő motívumok azonos témára készített számtalan variációi. Gyönyörűen kivitelezett részminták erős kartonpapírból, fémlemezből, valamint a játékok festésének külön műveletére elkészített papírsablonok, melyek mindegyike csupán egy kicsiny részt foglal magába az egészből, éppen csak annyit, amennyit egyetlen tárgyra azonos színnel kellett festeni. Nem tekinthetünk el a gimnáziumi tanítványok által készített rajzoktól sem, hiszen számos eset bizonyítja, hogy maguk a gyermekek voltak a játékok alapmintáinak kitalálói. A fennmaradt üvegnegatívok is igen értékesek, a korabeli Magyar Iparművészet is közölt róluk papírképeket, általuk a játékszerek egy teljesebb világába tekinthetünk be. E sablonok és minták egy olyan tehetségű és felkészültségű ember munkájáról beszélnek, aki hatalmas fantáziával, kivételes művészi érzékkel, emellett mérnöki pontossággal készítette elő a játékok mintáit. Mindez kivételes humánummal és figyelemmel, az ősök iránti tisztelettel és a jövő iránt elkötelezett felelősségérzettel párosult.
