Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)
A játszásról
A disznózás 60 és földlopózás 61 változatai lassan csak nevükben őrzik a régi gyermekmunkát, a pásztorkodást. Varságon a legelterjedtebb botos játék a már említett kótyázás 62 , népszerűségét jelzi, hogy ragadványnévként is megőrződött. - Kótya Pali (Berkeczi Pál) - az apját is így hívták -, nekem mesélte, hogy általában ők kótyáztak legtöbbet. Az egy nagy család volt, s örökké kótyáztak. - (6) A családi emlékezet másképp őrizte meg a névtörténetet. Berkeczi Pál édesapjáról, Berkeczi Mártonról van szó, aki 1870-ben született és 1965-ben halt meg. Menyétől, Tamás Veronikától (1915) tudom, hogy apósára még születésekor ragadt ez a név, mert olyan kicsi volt, mint egy kótyagolyó. Amikor elment az első hó, akkor kezdődött a kótyázás a Sáridombon, Szász Mihályéknál, Szabóéknál Forrás-közben, ott volt a legnagyobb hely. A Központból, Tisztásról, Sólyomkőről a játék kedvéért gyűltek ott össze fiatalok és idősek egyaránt. Ha sokáig maradt pásztor valaki, akkor ezt énekelik a többiek: - Dombon vannak jó kótyázók, köztük vannak sült pásztorok, messze viszi Mississippi a kótyázók dalát. - (1) (A játék menete: kijelölnek egy 6x6 m-es területet (a játszók számától függően változik a mérete). A négy sarkában egy-egy kis gödör (lik), mellette állnak az ütő játékosok. A vonalon kívül helyezkednek el a dobók (pásztorok), egyikük dobja a labdát, valamelyik ütő játékos felé, aki azt igyekszik jó messzire elütni, hogy futnia kelljen érte a dobónak. Az egymással szemben álló két ütő játékos középre szalad, összekoccintják ütőiket és igyekeznek vissza a lyukakhoz, hogy a pásztorok ne tudják beletenni a golyót, ha ez mégis sikerül, akkor a dobók kapják a pontot, ha az ütő játékosok érnek vissza előbb, akkor ők.) A lovazást és a Kelj fel Jancsü-t 63 játsszák ma is, de nem ismerik a Macózást 64 és a Hirizést 65 . A játékokban rejlő szimbólumok megfejtése nem tárgya írásomnak, de érdekes lehet az átváltozás, hogyan lesz a Varságon macózásként ismert játék felvidéki neve „kenyér", miközben a játék szereplői, szabályai ugyanazok. Télen a hóban játszották ezt a játékot. Kitapostak egy nagy kört, négy részre osztották. A csomópontban állt a „macó", a körív négy pontján pedig a futók. Csak a vonalak mentén lehetett szaladni. Akit megérintett, az lett a fogó. „Macó bácsi, mézes úr" - mondogatták neki bosszantásul.
