Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)

A korábbi kutatásokról

A korábbi kutatásokról... — Kecskemét - Zenta A település és táj bemutatása után néhány szó a varsági kutatást megelőző' vizsgálatokról. „Feladatunk az - frja Nógrády László -, hogy azon adatokat, melyek a gyermektől megszerezhetők voltak, oda állítsuk az elméletek mellé s lássuk ezen világításban, ezen adatok igazságai alapján: mi a játék."

4 „A gyermek és a játék" címmel megjelent műve - amely a Gyermektanulmányi Könyvtár köteteként látott napvilágot 1912-ben, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság

5 kiadásában - máig időszerű kérdéseket vet föl. Az elméletek hibája — véleménye szerint -, hogy elhanyagolják a „gyermektanulmányi" szempontokat, a felnőttből indulnak ki, az ő nézőpontjából tekintenek a játékra. Úgy véli, kevés, ha csak elmélkedünk a játékról, kevés, ha csak megfigyeljük a játszó gyereket. Talán más esetben jogos tudományos szempont az objektivitásra való törekvés, de a gyermekjáték-kutatásban szükség van a szubjektív adatokra, „melyek egyenest a gyermektől származnak. Meg kell kérdeznünk tehát a gyermeket."

6 A Nógrády László által felvetett probléma engem is érdekelt, ezért 1988-89-ben kutatási témául választottam a játékszokások változásának vizsgálatát, tapasztalataimat „A játék, mint kulturális modell"

7 c. szakdolgozatban foglaltam össze. 1990-ben játéknapló készítésére kértem gyerekeket, akik az ország különböző részeiről Szánk, Jászapáti, Dombóvár, Tura, Kalocsa, Szekszárd, Budapest-érkeztek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelybe. 1995-ben Zentán

8 is megismételtem a vizsgálatot kettőszázhatvanhat - 17 pontból álló - kérdőívet dolgoztam fel, a székelyvarságihoz hasonló színes játékvilágot találtam ott is. A játék mint mentalitás a 21. század küszöbén címmel 1996-ban rendeztünk nemzetközi játékszociológiai tanácskozást Peter LOIZOS szociálantropológus gondolatát választva a konferencia mottójául: „Ha a modern világ és annak problémái kévésünk számára engedi is meg, hogy hajlandó legyen fajunkat homo ludensként jellemezni, jó, ha időről időre emlékeztetjük magunkat arra, hogy még mindig van bennünk valami, ami többé tesz bennünket puszta létfenntartóknál".

9 Két évvel ez-