Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)

A szórakoztató játékokról

A szórakoztató játékokról... - fonók - jeles napok A szórakoztató játékokat elsősorban a felnőttek emlegették, felidézve a régi fonók hangulatát. A macskázást, sapkázást, seggbálozás-t

72 (a játékosnak szemét bekötve kell felismerni a társakat), csöncsön-gyűrű-t

73

, mesterségem címeré-t

74 azonban valamennyien ismerték. Iskolai szünetekben a fiúk között kedvelt a szőristopozás. Egyik lábukat középre teszik és valamelyikük elkiáltja magát, hogy „szőristop!". Ekkor a többeknek el kell kapniuk a lábukat, nehogy rátapossanak. Aki késik, az kiesik. A fonók fontos színterei voltak a közösségi életnek, ahonnan nem is lehetett büntetlenül elmaradni. - Aki kimaradt a fonóból, azt „ellakadalmazták". Kicsalták a házból, elémentek a rabával (trágyaszállító kocsi), ráültették, visongtak. Sohasem maradt el többet a fonóból. - (3) A vaskosabb tréfák is hozzátartoztak a fonók világához. Szintén Berkeczi Márton idézte fel ezt a történetet: - Egy embert besirítettünk (becsavarták) a szalmába, bevezettük a fonóba. Erőst megijedtek az asszonyok, az egyik meg akarta gyújtani, s akkor aztán húzódott ki a „medve" a szobából. A csendőrök nem nagyon szerették a maszkurázást. - Kimondottan huncut játék volt a „rókafarkazás". Egy botot fogott valaki a lába közé, aminek el kellett kapni a végét, miközben a „róka" farkával ütögette szobában ülőket. Viccként bekenték trágyával a bot végét, amikor nem látták. - (4) Méteres fából készült az ördögolló, egymás orrát és fenekét csipkodták vele. Szintén kedvelt fonóházi szórakozás volt. Más játékok a fiatalok közötti ismerkedést segítették, mint például a kútbaesőzés

75

. A sarokban volt egy szék, ott ült a fiú. Volt egy hajtó, aki hajtotta, akit hívtak. A lánynak meg kellett csókolni a fiút. Egy másik játékban háttal állítottak egymásnak két széket, majd ráült egy fiú meg egy lány és a „Fordulj kicsi szék!" mondat elhangzása után, ha egy irányba néztek, akkor megcsókolták egymást, ha ellenkező irányba akkor pedig zálogot adtak. A tányérozás (födőzés) lényege az volt, hogy felhúzott térdekkel leültek körbe, a földre. Annak, aki a kör közepén állt, el kellett kapnia a lábak alatt bujtatott tányért.