Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
IRODALMI FIGYELŐ - Kovács Sándor: Saáry Éva: Olajtornyok az egyenlítő alatt
Saáry Eva OLAJTORNYOK AZ EGYENLÍTŐ ALATT Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2010.163 PSaáry Éva olajkutató geológus, író, festő- és fotóművész múzeumunk régi kiállítója, aki 2005-ben nálunk mutatta be életútját, afrikai élményeit reprezentáló fényképeiből készült időszaki kiállítását. Verses kötetét is őrizzük könyvtárunkban. Most megjelent szerény külsejű, de gazdag tartalmú könyve főleg a Közép-Afrikában, Gabonban töltött éveinek állít emléket. Egy-egy önállóan is megálló fejezetben villantja fel az afrikai élet mozaikjait. Múzeumunk igazgatója, dr. Kubassek János tudománytörténész geográfus írt előszót a kötethez. A törékeny nő nem mindennapi küzdőképességről, akaraterőről és bátorságról tett tanúbizonyságot kalandos élete során. 1929-ben született Balatonkenesén, Budapesten végezte iskolái legtöbbjét, geológus diplomát és fényképész mesterlevelet szerzett. Szimon Jenő magániskolájában festészetet tanult. Részt vett a Nagylengyel környéki kőolajkutatásban. 1956-ban emigrált Svájcba, ahol menekült sorsán szerencsés módon tudott fordítani. Sikerült egy francia vállalat gaboni kőolajkutatásába bekapcsolódnia. Ottani munkája mellett éles szemű földrajzi, néprajzi megfigyeléseket is tett, amelyeket naplószerűen írásban és fényképezőgépe lencséjével is megörökített. Hazatérve Európába, a svájci Luganóban telepedett le. 1977-1992 között a Svájci Magyar Irodalmi és Képző- művészeti Kör elnöke, 1980-tól pedig a Ticinói Magyar Egyesület elnöke. Számos újság és folyóirat munkatársa. Közel 100 festmény- és fotókiállítást rendezett a világ minden részén. Megkapta elismerésként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét és a Pro Cultura Hungarica emlékérmet. Milyen tanulságokat hordoz a kötet? Mindenekelőtt bölcsen rájött, hogy az afrikai és az európai civilizációs különbség a nagy lelki eltérések miatt nem hidalható át olyan gyorsan, mint azt sokan feltételezték. Az Afrika lelke című fejezetben hívja fel erre a figyelmet. Az őserdő buja világából vezeti le természeti gondolkodásukat. "Nem csoda, hogy a négerek születésüknél fogva még erősebben kötődnek ehhez a mágikus világhoz. Hiába járnak iskolába, agyuk tompa a következtetések levonására, s kézzelfogható dolgok mögött is emberfeletti beavatkozásokat gyanítanak. Hasztalan veszik föl a kereszténységet, tetteiket démonok sugalmai irányítják, s jobban hisznek a fétisőrnek, mint a papnak. Legjobb esetben itt is, ott is mutatnak be áldozatokat, itt is ott is imádkoznak, mivel nem tanácsos megbántani egyetlen istent sem." Másodszor bizonyságát nyújtja, hogy tudományos ismereteket is jobban lehet közvetíteni, ha azt művészi módon tesszük. így például szemléletes irodalmi stílusban ír az Egyenlítő közeli naplementéről: „A Nap azonban kezdi már fölfújni képét, irul-pirul, vörösödik. Tudjuk este hatkor minden átmenet nélkül belezuhan a hullámokba." Ugyanilyen érzékletes az esős és melegebb trópusi tél és száraz és kevésbé meleg nyár különbségének részletes, komplex bemutatása, amelyet kiegészít a maga szubjektív érzéseivel is (pp. 83-85.) „25 °C foknál az esős évszakban sem igen van magasabb hőmérséklet, de a nedvességtartalom gyakran eléri a go %-ot. Délután 2-3 óra felé nagyon fullasztó a levegő. Zihálva, nehezen lélegzünk, s a koponyát feszítő belső nyomás bilincsbe veri a gondolatokat. A nappal és az éjszaka között (a sivatagokkal ellentétben) alig van különbség." Harmadszor pedig bizonysága annak, hogy a gyengébbik nem is képes kimagasló teljesítményekre. Embert próbáló körülmények között is lehet sikeres, ha megvan benne az elszántság, az ambíció és a tehetség. Saáry Éva könyvét, amit a szerző adományozott intézményünknek könyvtárunk értékes darabjaként leltároztuk be és őrizzük az utókor számára. Kovács Sándor 154
