Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)

KÖZLEMÉNYEK - Kovács Sándor: A Balaton-felvidék középkori templomromjai Cholnokyjenő munkásságában

baráti kapcsolatot ápolt Sebestyén Gyula kultúrára érzékeny költővel, műemlékvédő néprajztudóssal. Naplója tanúsága szerint 1925-től áttette nyári tartózkodási helyét a tó keleti vidékére, ahol többnyire a füredi Opravill panzióban nyaralt, de néha másutt is, így pl. 1933-ban Kenésén2

Cholnoky Jenő földrajzprofesszor méltán tekinthető festőművésznek is. Múzeumunkban őrzött mintegy száz - többnyire akvarell - festménye tanúsága szerint budapesti egyetemi tanári korszakától vált témájává a balatoni tájképek (Péter-hegy, Tamás-hegy, Siske-völgy, Koloska-völgy, Kéki-völgy, Tihany, Balaton, Révfülöp stb.) és ezek mellett - ha nem is olyan nagymértékben - a műemlék jellegű régi romok is. Elsősorban templomromokat, várromokat rajzolt, fotózott, de kedvelt témái voltak az omladozó rompincék, présházak is. Ezek birtokunkban lévő egyike, egy révfülöpi présház akvarellje molinófüggöny formájába átlényegülve stílszerűen múzeumunk Balaton- kutatást bemutató termének ablakát fedi. Figyelme tehát nem csak a tájképi szépségekre, hanem az építészeti és művelődéstörténeti értékekre is kiterjedt. A legtöbb régi építményt a Balaton-felvidéken örökítette meg, bár festett ilyeneket Erdélyben, a Budaihegyekben és másutt is3.

Kedvelt technikája elsősorban az akvarell volt, de készített olajfestményeket is. 1921-től választmányi tagja volt a Képzőművészeti Társulatnak, tehát művészkörökben elfogadták, jóllehet iskoláit tekintve a képzőművészetben amatőrnek számított. Vele született tehetségét diákként az elemi iskola s a gimnázium után a Műegyetemen fejlesztette tovább, ahol követelmény volt a rajzkészség és ahol több művésztanár (Rauscher Károly, Háry Gyula) tevékenykedett. Festményeit, rajzait, fényképeit későbbi élete során gyakran felhasználta az oktatásban, könyveiben nemcsak természetföldrajzi hanem művelődés- történeti vonatkozásban is4.

Cholnoky Jenő a műemlékvédelem egyik korai apostolának is tekinthető, mivel a természetvédelem mellett szívügyének tekintette az épített értékek védelmét is. Fogékony volt a kultúrtörténeti emlékek iránt, ami rávilágít sokoldalú, színes egyéniségére. Ezek megörökítésével a műemlékvédelem ügyét is szolgálni kívánta.

Ezt bizonyítják önéletrajzának alábbi mondatai: „Sajnálattal láttam mindig, hogy a Balaton körül a templomok, várromok mennyire el vannak hanyagolva! Különösen sajnáltam a tihanyi Barátlakásokat! Amikor a Természetvédelmi Tanács elnöke lettem, azonnal hozzáláttam a Balaton-vidék védelmének megszervezéséhez s mivel a törvény erre módot ad, a tó körül búslakodó 40-50 templomromot is védelmembe vettem. Hisz ezek minden okmánynál fényesebben igazolják, hogy az Árpádházi királyok idejében a Balaton körül sűrű és magas műveltségű nép lakott, amely tudott kis, háromhajós, román bazilikákat is építeni, sőt azokat falfestményekkel is fel tudta díszíteni.”5

A diákok nevelésének egyik hatékony eszközét is látta az Árpád-kori pompás építmények népszerűsítésében, miként egyik cikkében írja: „Ezt kellene a gyerekeknek alaposan tanítani, hogy nemzeti öntudatukat fejlesszük. Nem a trónvillongásokat, nem a háborúkat, hanem a műveltség jellemzését kell tanítanunk.”6 Az elismert tudós nemcsak kedvtelésből űzte a festést, fotózást, hanem befolyását felhasználva, különböző szervezetekben is próbálta segíteni a régi romok megvédését. Ehhez a Természetvédelmi Tanácson kívül felhasználta a Magyar Földrajzi Társaság Balatoni Bizottságában betöltött tisztségét illetve más bizottságokban betöltött pozícióit (Balatoni Társaság alelnöki, Balatoni Szövetség alelnöki, az MFT Balaton Bizottságának elnöki tisztét), kapcsolatait, tekintélyét is.7

A műemlékvédelem nemes ügyét a sajtóban is szolgálta. 1942-től Cholnoky szerkesztette a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságának hivatalos folyóiratát a Balatoni Szemlét. Ebben és más folyóiratokban (Balaton, Turisták Lapja, Ifjúság és Élet) is írt a Balatonról és gyakran emelt szót a régi építészeti emlékek védelmében. Nemzeti érzése abból fakadt a templomromokkal kapcsolatban, hogy miként írta. „mindegyik egy-egy nagyszerű bizonyítéka hazánk Árpádkori magas műveltségének.”8 Cholnoky Jenő nem csak cikkeiben, hanem könyveiben is szorgalmazta a romok védelmét és előszeretettel közölte le az ezekről készített festményeit és fényképeit. Több fényképeket találunk a Balaton című könyvében az aszófői romról, az ecséri romról kettőt is, a szigligeti avasi romtoronyról, a sóstókáli romról. Felhasználta id. Lóczy Lajos hasonló témájú felvételeit pl. a Kenese és Fűzfő közötti Máma falu templomromjáról vagy a taliándörögdi gót templomromról. Ebben a könyvében közölte le saját ak- varelljéről készült felvételét a tihanyi barátcellák első csoportjáról. (Cholnoky 1937,103. ábra) Hazánk és népünk egy ezredéven át című könyvében is leközölte a tihanyi barátcellák első és második csoportjáról készült vízfestményeit (Cholnoky 1935, 28. és 29. képmelléklet).

Szívós küzdelmének köszönhetően az Országos Természetvédelmi Tanács elérte, hogy az akkor ismert 42 templomromot és io várromot 1943-tól a Balatoni Intéző Bizottság is pártfogásába vegye és vállal85