Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő 1910. évi utazása Skandináviában és a Spitzbergákon
reléssel elindított vállalkozása gyakran szerepeltek a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmének fókuszpontjában (Halász 1910b). A kanadai és az amerikai vállalkozásokról is rendszeresen érkeztek híradások, így Bernier kapitány útjáról, s Robert Peary vállalkozásairól. A szervezett, kormányzati támogatást és állami költségvetési forrásokat kapó expedíciós tevékenység feltételeit számos országban, így Dániában, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Svédországban és az USA-ban is sikerült biztosítani. A külföldi törekvések és a sikerek hatása Magyarországon is érzékelhető volt. Havass Rezső 1909-ben a Magyar Földrajzi Társaság elnöki székében mondott nyitóbeszédében merész tervet vázolt fel (H avass 1909): „Én nem habozom kimondani, hogy a Magyar Földrajzi Társaság feladatának tekintem, hogy programjába valamely nagyobb expedíció rendezését is felvegye. Hogy hova induljon az a magyar expedíció, az északi, vagy a délisarkhoz, avagy Földünk más ismeretlen vidékére, az megfontolást igényel. Nem mondjuk, hogy ilyesmihez nincs pénzünk. Ha az olaszoknak, a svédeknek, a norvégeknek, a dánoknak van, úgy mi is előtudjuk teremteni a szükséges anyagi eszközöket. Azt olvasom a hírlapokban, hogy mostani harci készülődésünk mintegy 500 millió koronába kerül.... Ez összegnek mily csekély hányada elég lenne egy új expedíció szervezésére, amelynek útjait nem vérfoltok, hanem a haladás határkövei jeleznék." A szép elképzelés a valóságtól meglehetősen távol állt, ismerve a hazai viszonyok már akkor is érzékelhető elmaradottságát. Fodor Ferenc (2006) találó értékelésében igen elgondolkodtató, máig érvényes tanulságokat fogalmazott meg: „Kétségtelen, hogy egy szegény, kontinentális nemzettől nagy önbizalomra vall a sarki kutatásokba való bekapcsolódás, s bele is illett a századforduló nemzeti öntudatába, ha már nem is megvalósítása, de a gondolat felvetésével való büszkélkedés. Viszont, ha reálisan tekintjük geográfiánk helyzetét, sajnálattal kell meglátnunk, hogy ugyanakkor idegen kutatók dolgoztak a Kárpátokban, a Biharban, az Alduna mentén, az Alföldön. Az a kiirthatatlan szellem, hogy csak a felfedezések képviselik az igazi földrajzi tudományt, ekkor bizony még az elnöki székben is élt." A sarkvidéki tájak iránti érdeklődés Halász Gyula (1910a, 1910b, 1910c) híradásai révén igen eleven volt a magyar geográfusok körében. Nagy expedícióra nem sikerült pénzt előteremteni, de Cholnoky J enő magányos utazását állami és egyéni áldozatkészségből sikerült megvalósítani. Érdemes megjegyezni, hogy Sven Hédin negyedik ázsiai útja tudományos jelentésének kiadásához a svéd országgyűlés 120 ezer koronát szavazott meg (Havass 1909). Ekkor, 1910-ben rendezték meg Stockholmban azt a geológiai kongresszust, melyre meghívást kapott Cholnoky Jenő is. Részvételét - tekintettel a nemzetközi szereplés adta lehetőségre - a Vallás és Közoktatási Minisztérium anyagilag támogatta. A Spitzbergákra való eljutás azonban külön szervezést és tekintélyes pénzeszközöket igényelt, melyeket a földtudományok önzetlen mecénása, Semsey Andor biztosított. Az 1910. július 22. és szeptember 9. között lebonyolított utazás legértékesebb terepprogramjai és eredményei a Spitzbergákhoz kötődtek. Svédország földjén A Cholnoky család önzetlen adományaként a Magyar Földrajzi Múzeum őrzi azokat a kézírásos naplókat, melyek ennek az útnak az eseményeit és megfigyeléseit örökítik meg. A birtokunkban megmaradt fekete-fehér fényképfelvételek egy része első ízben kerülhet a nyil- vánosságelé. Aprofesszor Budapest, Berlin, Trelleborg, Malmö, Stockholm, Gallivare, Kiruna, Tornetrask-tó, Narvik útvonalon jutott el a Spitzbergákra vezető hajóút kiindulópontjára, Tromsőbe. Két kiváló svéd szakember, Gerard De Geer (1858-1943) és Otto Nordenskjöld (1869-1928) vezették a kongresszusi résztvevők egy csoportját, s a terepi helyszíni magyarázatok során igen sokrétű információkat adtak a bejárt területekről. Több alkalommal szakmai viták is segítették a jelenségek értelmezését. Cholnoky útközben, július 27-én meglátogatta a kirunai Vashegyet, majd ezt az érdekes magyarázatot örökítette meg naplójában': „Geer magyarázata szerint ezen a tájon volt a jégválasztó vonal egy kissé nyugatra. E szerint a jég Svédország felől hatolt fel a norvég magasföldön, mert ott svédországi kőzetekből van a glaciális hordalék. A dolog úgy történt valószínűleg, hogy a jégtakaró W. felől kezdett leolvadni, s ekkor áttolódott a jégválasztó a norvég magasföldről a svéd lapályra. A további visszahúzódás alkalmával valószínűleg Norvégiának külön jégtakarója volt, amelynek maradványai ma is megvannak." A sarkkörön túl végzett tereptanulmányok során a következő megállóról Cholnoky így írt: „Nemsokára elértük a Törne Trásk tavat. Erről a glaciológusok azt mondják, hogy keletről jövő gleccser ágya, ami valóban a vásott sziklákon fel is ismerhető. A tavat a visszahúzódó jég Svédország felől felduzzasztottá úgy, hogy Norvégia felé volt a lefolyása. Ekkor a tó sokkal magasabb vízszinten állt, amiről a szinlők tanúskodnak. A szinlők részben keskeny teraszok, részben pedig csak parti görgetegfelhalmozódások, azt mondhatnánk, hogy durva, glaciális anyagból álló turzások.” 51
