Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lóczy Dénes: Cholnoky folyóvízi geomorfológiája - mai értékelésben

3. A kanyarulatok fejlődése Cholnoky rajzán és A.D. Howard (1996 - 2.7. ábra) szimulációs modelljén. I — IV = a meder fejlődése Cholnoky szerint; (a) a meder középvonala 250 iteráció (számítás-ismétlés) után (folytonos vonal), 500 iteráció után (pontozott vonal), 750 iteráció után (szaggatott vonal); (b) a meder középvonala 4400, 4600 és 4800 iteráció után; (c) az 5000 iteráció után kapott végső középvonal

sége - majd további paraméterek - között (Leopold & Maddock 1953).

Az eróziót Cholnoky szerint a folyó „fölös munka- képessége” teszi lehetővé. Az elmúlt évtizedekben széles körben tért nyert a természetföldrajz energetikai megközelítése (Gregory 1987). Kiszámították a folyók energiáját, és kísérletek sorozatával azt is meghatározták, mire is fordítódik ez az energia. Azt tapasztalták, hogy az energia 96-97%-a a vízmolekulák közötti súrlódás leküzdésére szükséges, csupán 3-4% jut a hordalék szállítására (Lóczy 2005)! Ennek ellenére a folyó energiája a legszorosabb ösz- szefüggésben van hordalékszállításával és a meder mintázatával egyaránt.

A szakaszjelleg-elmélet logikus keret a medertípusok elkülönítésére. Ugyanakkor egyes elemeit a korszerű geomorfológia másképpen értelmezi, mint azt Cholnoky tette. A felső szakaszon ugyan nagyobb munkavégző képességről ír, mint ameny- nyi a mederbe kerülő „törmelék” elbordásához kell, tehát „egyensúlytalanságról" van szó. Geomorfológiai szempontból a völgy mégis egyensúlyban van: a bevágódással megnövelt méretű meder több vizet továbbít, megnő a munkavégző képessége, de ugyanakkor több hordalékot is kell elszállítania. A meder mérete nő, keresztmetszetének alakja viszont nagyjából állandó, V alakú marad, sőt egyre jobban hangsúlyozódik.

Az elmélet részletes ismertetése során Cholnoky számos előremutató megállapítást tesz. A szakasz- jelleg változásának lehetséges okait vizsgálva például áttekinti, milyen hatótényezők (a csapadék és a vízhozam megnövekedése; a vízgyűjtő terület kiterjedése folyólefejezés következtében; a vízgyűjtő eróziója miatt felszaporodó hordaléktömeg, illetve a hordalék felőrlődése a folyó mentén) milyen választ váltanak ki. Ezzel a megközelítéssel a korszerű modellező szemlélet úttörője, még az általános rendszerelmélet megszületése előtt. Amikor az esés vagy a vízhozam hatását elemzi, tulajdonképpen a völgy- és mederképződési modell érzékenységi vizsgálatát végzi el. A folyó önszabályozó mechanizmusát feltételezi az a gondolatmenete, amely szerint a növekvő esésű folyó bevágódik, a bevágódás viszont negatív visszacsatolásként csökkenti az esést, ezzel mérséklődik a felsőszakasz-jelleg.

Cholnoky szerint, ha a felsőszakasz-jellegű folyó már nem képes mélyíteni völgyét, hanem kanyarogni kezd, ezáltal széles árteret épít, fokozatos átmenettel középszakasz jellegűvé válik. Szerinte ez az egyetlen fajtája az egyensúlyi folyóvízi rendszernek. Megállapítja, hogy a folyó „néha-néha még mindig nekivág a völgy oldalainak”. Ezzel egy lényeges jelenségre hívja fel a figyelmet, amelyet leginkább az ausztrál geomorfológusok (Brierly & Fryirs 2005) kutatnak. A meder völgyi korlátozottságának (angolul; valley confinement) nevezik, és az általuk kialakított rendszer, a „folyóstílus” fontos meghatározójának tartják.

Cholnoky is tudatában volt annak, hogy a valóságban a felső szakaszt sokkal gyakrabban követi alsó szakasz (pl. a hegységből kilépő folyó hordalékkú13