Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lóczy Dénes: Cholnoky folyóvízi geomorfológiája - mai értékelésben
1. Felsőszakasz-jellegű patakvölgy bevágódása Cholnoky (1923) szerint tényszerű megállapítások, definíciók összevetésére alkalmas. Hosszabb eszmefuttatások, elméletek ilyen módon nem hasonlíthatók össze. Mégis érdemes néhány megjegyzést fűzni ahhoz is, hogyan viszonyul Cholnoky szakaszjelleg-elmélete a folyómeder-mintázatok napjainkban általánosan elfogadott osztályozásához. Eredmények A folyóvíz felszínalakító munkájával CholnokyJenő igen sok művében foglalkozott. A téma tömör összefoglalását adja Általános földrajz című könyvének II. kötetében, amely a Tudományos Gyűjtemény sorozatban jelent meg 1923-ban, a Danubia kiadásában. i. Szakkifejezések értelmezése Az erózió tárgyalása a VII. fejezetben kezdődik, ezzel a mondattal: „Eróziónak nevezzük a víz kimosó, mechanikailag pusztító hatását” (Cholnoky 1923, a továbbiakban: ibid. p. 53). Manapság jóval tágabb értelemben szokásos használni az erózió fogalmát, minden külső erő (exogén folyamat) felszínalacso- nyító hatását így nevezik (Szabó-Lóki 2006). Cholnoky szükségesnek érzi a legalapvetőbb fogalmak meghatározását is. Határozottan elkülöníti egymástól a völgyet, az árteret és a medret, bármilyen szorosan is függjenek ezek össze egymással. Nála a völgy hidrológiai fogalom, „hosszanti mélyedés, amelyet a víz nem tölt meg egészen" (ibid. p. 58). A legújabb geomorfológiai enciklopédia (Goudie 2004) Oscar Diedrich von Engeln (1942) morfológiai definícióját említi: „teljes hosszában egy irányban lejtő mélyedés" (ibid. p. 7), amely jóval hosszabb, mint amilyen széles. Egy német genetikus meghatározás (Zepp 2008): szerint: „folyóvíz kialakította, hosszan elnyúló negatív forma" (ibid. p. 162). A kortárs magyar geomorfológiai művek már nem tartják szükségesnek, hogy pontosan meghatározzák, ha mégis, akkor alakját írják le: „A völgy egyik végén nyitott, hosszú térszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló és egymással nagyjában párhuzamosan futó lejtő határol" (Lehmann-Vuics 1999, p. 276). A meder Cholnoky szerint a völgytalp állandóan vízzel kitöltött része, ami a mindenkori vízállás függvényében alakul, ezért kisvízi és középvízi meder különböztethető meg. Az árvíz idején vízzel borított völgytalpat nevezi „ármedernek”, azaz ártérnek. A mai magyar irodalom felfogása hasonló: ha a meder és az ártér nem különül el élesen egymástól, árvízi mederről beszélünk (Szabó-Lóki 2006). Napjaink geomorfológiájában az ártér nem csak hidrológiai fogalom, hanem - elsősorban Luna B. Leopold, M. Gordon Wolman, John M. Müller és Stanley A. Schumm amerikai goemorfológusok munkássága nyomán - felszínalaktani jelentése is van, „sajátosan rétegzett alluviális felszínformák együttese, amely a partokon túl kíséri a folyó mentét" (Lóczy 2005). Terminológia szempontjából az is érdekes, hogyan osztályozza Cholnoky a vízmosásokat: száraz kőfolyásokat és vizet szállítókat különböztet meg. Ebben a csoportosításban érvényre jut az a modern szemlélet, amely a „száraz" (szállítóközeg nélküli) tömegmozgásoktól a kevés hordalékot szállító folyókig folyamatos átmenetet tételez fel. Senki sem tudja megmondani, milyen a víz és a hordalék aránya a „legsűrűbb" vízfolyásban és a „leghígabb” iszapfolyásban. Manapság leginkább azokat a tartós eróziós formákat nevezik vízmosásoknak, amelyek meredek falúak, több méter mélyek, bokros, esetleg erdős növényzet települt bennük. Cholnoky is említi helyi neveiket, a szakadékot, aszót, horhost. Ezek 1. rendű vízfolyások, mert szerves részei a regionális vízhálózatnak. A kevésbé tartósak neve eróziós árok, amelyek o. rendű vízhálózati elemek, mert csak alkalmanként szállítanak vizet. A vízfolyások méret szerint is igen sokfélék lehetnek. Cholnoky számos helyi elnevezésüket említi. Lokálpatriotizmusával magyarázható, hogy a Bala- ton-felvidéken, a Bakonyban használt séd megnevezést igyekszik kiterjeszteni minden patakra. Úgy tűnik, a szláv eredetű patak szót nem tartja elég magyarosnak. (Meglepő módon a szintén szláv morotva használatával szemben később semmilyen aggálya sincsen.) Egy lábjegyzetben a nagyobb méretű vízfolyások elnevezésében is megpróbál rendet tenni. A folyam fogalma azóta sem tisztázódott a földrajzban. A Geomorfológusok Nemzetközi Szövetsége (IAG/ AIG) Large Rivers (Nagy folyók) munkacsoportjában pl. csak a legalább 6000 m! s'1 vízhozamú folyón
