Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rybár Olivér: A veszprémi kötődésű Cholnoky Jenő és Laczkó Dezső emlékezete
A VESZPRÉMI KÖTŐDÉSŰ CHOLNOKYJENŐ ÉS LACZKÓ DEZSŐ EMLÉKEZETE Amikor Cholnoky Jenő életének főbb állomásait idézzük fel, feltétlenül meg kell emlékeznünk veszprémi kötődéséről és veszprémi barátjáról Laczkó Dezső geológus tanárról. Cholnoky veszprémi vonatkozása nemcsak azért fontos, mert a királynék városában született és egész családja és gyökerei ide kötötték, hanem azért is, mert műveiben mindig visszanyúlt a városhoz, a Séd-völgyéhez és a környék dolomitszikláihoz (Cholnoky 1938). Szeretett városáról 1938-ban egy kis könyvet is írt, melyben említi egy kegyesrendi pap tanár nevét: Laczkó DEZSŐét. Az írás megszületésének aktualitását az adja, hogy nem csak Cholnoky évfordulója van idén, hanem LACZKÓé is, ugyanis pontosan 150 éve látta meg a napvilágot a híres geológus szerzetes Trencsén (Trencin). Érdekesség, hogy Cholnoky és Laczkó között egy nap híján pontosan tíz év van, Laczkó javára. Későbbi barátságuk során bizonyára többször ünnepelhették együtt születésnapjukat, ehhez érdekességként említjük, hogy Cholnoky 1930. évi személyes határidőnaplójában, a július 22-i napnál megtalálható Laczkó születésnapjára emlékeztető bejegyzése (Érd, Cholnoky-hagyaték, 10. doboz). Laczkó iskolái elvégzése és más városokban vállalt pedagógusi feladatai után, 1888-tól Veszprémben telepedett le és kapott tanári állást (Banner 1971). Cholnoky ekkor már tizennyolc éves volt, elhagyta egykori alma máterét a veszprémi piarista gimnáziumot, és a Műegyetemre került, így Laczkó már nem taníthatta. 1895-ben történt, hogy Laczkó Dezső megismerkedett a kor legnagyobb geológus tudósával Lóczy LAjossal, a találkozás után kapcsolódott be a Balaton tudományos tanulmányozásába (Banner 1971). Ebben az időben ismerte meg Lóczy fiatal barátját Cholnoky jENŐt is. Cholnoky ekként emlékszik vissza önéletrajzában: „Lóczy nem elégedett meg szorosan a Balaton vidékével, hanem a Bakonyba is ellátogattunk. Sokszor volt velünk Laczkó Dezső és Papp Károly is. Mi négyen nagyon jól megértettük egymást, s mondhatom, hogy sokszor igazán nagy fáradság ellenére is, nagyon boldog voltam ezeken a kirándulásokon.,, (Géczy 1998). Hét év kutatómunka után 1902-ben Laczkó Dezső a veszprémi márgában a Jeruzsálem- hegyi Templom utcában megtalálta a Plachocelys Placodonta ismertebb nevén kavicsfogú álteknős maradványait (Laczkó 1911). Ezzel beírta magát a magyar geológia halhatatlanjai közé. A tudós még 5000 márkáért sem bocsájtotta áruba a leletet, melyet a berlini egyetem kívánt megvásárolni, ehelyett a Magyar Királyi Földtani Intézetnek ajándékozta (Cholnoky 1933). Cholnoky ezt számos művében (Cholnoky 1933, 1936,1938) megemlíti, mint a hazafiasság és tudomány iránti alázat példáját. Kölcsönösen tisztelték és nagyra tartották egymást, Laczkó volt az idősebb és mégis felnézett a fiatal Cholnoky jENőre. Dolgozószobája falán függött díszmagyarban készült fényképe, mellette pedig régi barátjának és mentorának LóczYnak portréja. Laczkó többször ellátogatott a Balatonra a tudományos bizottság megbeszéléseire, ahol CHOLNOKYval meg tudták vitatni az aktuális geológiai problémákat és Veszprém földtani kialakulását. Laczkó vizsgálni kezdte a megyeszékhely földtanát melynek eredménye képen született Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása című műve, mely a Balaton monográfia kötetben kapott helyet (Laczkó 1911). Erről a nagyszerű munkájáról elragadottan beszél Cholnoky, aki ennek eredményeit később felhasználja veszprémi könyvéhez, tudvalevőleg Cholnoky nem volt geológus. Laczkó nem csak geológiával, de régészettel és néprajzzal is foglalkozott, Rhé GYULÁval feltárták a balácapusztai római villa mozaik padlóját is (Laczkó 1912). Az idős már beteg LóczYt barátja és tanítványa Laczkó Dezső egykori szerzetesi szobájában 1920. május 13-án éri a halál. Laczkó és Cholnoky együtt álltak megrendültén mesterük sírjánál Arácson (ma Bala- tonfüred része). Mentorának elvesztéséről szomorúan ír a Veszprémi Hírlapban Laczkó Dezső (Laczkó 1920). Cholnoky 1932. évi határidőnaplója szerint (Érd, Cholnoky-hagyaték, io. doboz) Laczkó április 24-én még ellátogatott hozzá budapesti lakására. Nem sokkal ezután vesztette el barátját, aki 1932 októberében, Lóczy LAjoshoz hasonló, légzőszervi betegségben hunyt el. Temetésén minden bizonnyal jelen volt barátja és kollegája CholnokyJenő is, aki tizennyolc évvel élte túl a híres geológust. Cholnoky későbbi írásaiban, ha említi Laczkó Dezső nevét, mindig nagy kegyelettel teszi ezt, Veszprémnek és a Bakonynak nagy ismerőjét tiszteli benne. Laczkó 1937 évi szoboravatásán ifj. Lóczy Lajos mondja az emlékbeszédet (ifj. Lóczy 1938a, b) „Semmi nagyképűség, semmi érdek, semmi haszonlesés: a tudomány és a természet határtalan szeretete s az a lelkiismeretes gondosság, meg az a végtelen lelki finomság a jellemzői egyéniségének, amit nagy ésszel párosukon olyan ritkán lehet együtt találni" (Cholnoky 1933) 112
