Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Kretzoiné Bertalan Mária: Kretzoi Mikós emléktábla avatás
KRETZOI MIKLÓS EMLÉKTÁBLA AVATÁS 2007. február 9-én, Kretzoi Miklós születésének 100. évfordulóján emléktáblát avattak azon a házon, ahol életének utolsó 25 évét töltötte. Az emléktábla állításának gondolata, egész koncepciója, kivitelezése - beleértve a költségeket is - dr. Lenkei Tibor kolozsvári származású orvos nevéhez fűződik. Lenkei doktor már gyermekkora óta érdeklődött a paleontológia iránt, részint a barlangászat, részint olvasmányai kapcsán. Bár hivatásul az orvostudományt választotta, őslénytani érdeklődése nem szűnt meg, hanem egyre inkább kiteljesedett, szakmai szintűvé vált, elsősorban - képzettségéből eredően - a paleopatológia tárgykörében. Szakmai eredményeit kolozsvári lapokban publikálja. Kretzoi MiKLóshoz Barabás Zoltán, az Élet és Tudomány azóta elhunyt szerkesztője irányította egy problémás lelet kapcsán. A látogatásból rendszeres kapcsolat lett, és - mint ezt sokan mások is megtapasztalhatták - a paleontológián túl az eszmecsere, vita kiterjedt a tudományok más területeire, tudományszervezésre, oktatásra, művészetekre, életvezetésre is. Összekötő témák adódtak Kretzoi Miklós erdélyi gyökereiből is. A kapcsolat lassacskán barátsággá érlelődött. Lenkei Tibor saját nevét nem kívánta a márványtáblán megörökíteni, ehelyett versben, külön táblán állított emléket barátságuknak. Az avatáson sokan megjelentek azok közül, akikkel élete során szakmai kapcsolatba került, munkájukat tanácsaival elősegítette - paleontológusok, régészek, geológusok, geográfusok, antropológusok. Közülük jó néhányan tudományterületük elismert művelőivé váltak, mások -életkorukból következően - most vannak még ezen az úton. Hiszen oktatói tevékenysége nem a katedráról teljesedett ki, hanem szűkebb körű vagy egyéni beszélgetések során. Bár „iskolát" nem alapított, számosán tartják tanítványának magukat, professzorok, tudományos intézmények vezetői, és hivatalos „rang" nélküli kutatók. A méltatásokat dr. Lenkei Tibor szavai vezették be, hangsúlyozva, hogy a „bölcs embernek" kíván emléket állítani, kiemelve belső fényét, korát meghazudtoló rugalmasságát, amivel képes volt mások látásmódját, eredményeit elfogadni. Ezután dr. Krolopp Endre paleontológus, a MÁFI immár nyugdíjas főmunkatársa következett, aki hosszú éveken át munkatársa, többszörös szerzőtársa is volt; kiemelte közvetlenségét - ebből fakadt, hogy soha senki nem „professzor urazta”, mindenkinek Miklós bácsi volt - humorát, sokszor tréfával leplezett segítségét, az ő pályája tekintetében meghatározó jelentőségét. Utána dr. Schweitzer Ferenc, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója idézte fel kapcsolatuk történetét, példákkal mutatva rá, hogyan vezette rá sokszor, hogy maga jusson el a szükséges felismerésekig, hogyan segítette elő benne a kutatói gondolkodás kibontakozását. Dr. T. Bíró Katalin régész, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa, elsősorban szintén a „varázslatos egyéniségre" emlékezett vissza, aki nemcsak széleskörű tudásával, hanem emberi tulajdonságaival is gazdagította, magához kötötte a vele kapcsolatba kerülőket - legyenek bár egyetemisták, vagy már beérkezett kutatók. Végezetül Solt Péter, aki a Földtani Intézetben évekig volt közvetlen munkatársa, vele szoros emberi kapcsolatban, a fentieket erősítő meleg szavak kíséretében helyezett el koszorút az emléktáblán. A kutató pályaívének felrajzolása, eredményeinek értékelése nem egy ilyen jellegű ünnepség feladata. Az avatás minden ünnepélyességet, protokollt nélkülöző meleg, bensőséges hangulata, a megemlékezések személyes emlékeket felidéző hangneme méltó és illő volt Kretzoi Miklós személyiségéhez, „varázslatos" lényéhez, a márványtábla pedig erősíti mindannyiunkban élő emlékezetét. Köszönet érte mind dr. Lenkei TiBORnak, mind a méltatóknak, mind a résztvevőknek. Kretzoiné Bertalan Mária 103 Kretzoi Miklós emléktábla
