Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IN MEMORIAM - Dr. Messik Miklós: Emlékezés a magyar emlékhely-kutatás jeles alakjára Juhász Lászlóra
EMLÉKEZÉS A MAGYAR EMLÉKHELY-KUTATÁS JELES ALAKJÁRA JUHÁSZ LÁSZLÓRA (1933. június 6. — 2008. november 22.) 2008. december 12-én a Győri-Nádorvárosi köztemetőben helyezték végső nyugalomra, barátok és tisztelők sokasága jelenlétében, dr. Juhász László földi maradványait. Egy rendkívül alkotó és fordulatos élet egyik állomása volt Győr, éppen a végső nyughely városa, amelyet a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület tagsága fájdalmastisztelettel -egy barátunk és nagyszerű előadónk halálával - immár egyik zarándokhelyeként tart számon. Lehetetlen felsorolni a kezdetben viharos, majd igen termékeny életút „megállóit" - Kaposvár, Győr, Budapest, Bécs, München, Fraknó városok mellett - az életpályája magyarországi és határontúli állomásait. Juhász László ősei a Nagykunságból kerültek Somogyba, s ő Kaposváron 1933. június 6-án született. A győri bencés gimnáziumban 1952-ben letett érettségi vizsgái után Pécsett a jogi-karon kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol hamarosan láthatóvá vált erős történeti (ekkor jogtörténeti) érdeklődése. Degré Alajos irányítása mellett a jogtörténeti tanszék munkásságába lelkesen kapcsolódott be, s jogi tanulmányait végül Budapesten fejezte be, 1956 nyarán. Alig három hónapi ügyvéd-gyakorno- koskodás után a fiatalember életében kényszerű fordulat következett. A történelem viharai, azaz a forradalom eseményei ekkor sodorták nyugatra. Győrben szerepe volt a tüntetésekben, az ÁVH- sok lefegyverzésében. November elején - baráti figyelmeztetések szerint - már ezért is jobb volt menekülnie. Ausztriában, Graz-ban, az egyetemen folytatta tanulmányait, majd Bécsbe került, s elvégezte a bécsi Kereskedelmi Akadémia Idegenforgalmi szakát, de már rádió-szerkesztőként is dolgozott. 1962-ben Bécsben ismét találkozhatott azzal az ifjú hölggyel, - Borbálával - akit még 1956 februárjában ismert meg Budapesten, még a forradalom előtt. (1962 májusában azután végleg egymáshoz kötötték életüket, s 46 évet éltek boldog házasságban.) Külhonban is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a külföldi magyar emlékek felé, s bár a sors néhány hónapig Amerikába sodorta, de gondolkodását mindig mélységes magyarsága és európaisága hatotta át. Európában és hazájához közel kívánt élni, annak sorsával, múltjával foglalkozni. A Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott 33 éven át, a tanulmányok mellett, mint bécsi tudósító, majd mint a müncheni központ szerkesztője. Műsorainak középpontjában nem véletlenül szerepelt az emlékkutatás, mint a nemzeti hagyomány- őrzés fontos, értékmegőrző szolgálata. Barangolás a magyar múltban, Lármafa, Tiszta forrás, Protestáns Világ címekkel szerkesztett kitűnő műsorokat. Nem véletlen, hogy új környezetének emlékei keltették fel először érdeklődését, így az egykori császár- város magyar vonatkozásai. Ezért jelent meg első munkája Bécs magyar emlékei címmel, 1972-ben. E könyve később újabb kiadást ért meg, akárcsak a Vár- vidék, azaz Burgenland első magyar nyelvű útikalauza, amelyet 1976-ban vehettek kézbe az olvasók. Ezután következtek újabb magyar „emlékhely-kalandozásai", s már nem csak az európai kontinens területén. A Magyarok az Újvilágban 1979-ben, a Héttoronytól Kufsteinig című kötete 1982-ben került kiadásra. A kutatók, a közönség számára - s számunkra, a reneszánsz évben - oly érdekes és aktuális kötet a Mátyás király Bécsben 1985-ben, majd 2002-ben jelent meg. Egyesületünkben 2008. április 8-án, a Magyar Kultúra Alapítvány várbeli székházában tartott remek, nagy sikerű vetített előadást a kötet szerzője... nyög- te(?) Mátyás bús hadát, Becsnek büszke vára... címmel. A Barangolás a magyar múltban (1993) az Ausztria magyar emlékei (2005) című kötetek az érdeklődő, a célirányosan olvasó (és utazó) közönség körében nagy tetszést arattak. 124
