Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IN MEMORIAM - Dr. Bárdi László: Emlékezés Marczell Péter orientalistára
EMLÉKEZÉS MARCZELL PÉTER ORIENTALISTÁRA 1936. február 17. - 2008. november 12. „Minden magyarban él valami Körösi Csorna lelkesült- ségéből, a kalandvággyal párosult tudásszomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságából, aki könyvtárakon és őserdőkön fúrja át magát, hogy elveszett szülei nyomára akadjon". Ezeket a sorokat mintha személyesen Peter/Pierre Jean Julius MARCZELLről, - honfitársunkról, a mi Marczell PÉTERünkről - formázta volna Illyés Gyula, annyira illenek a szavak a 2008. november 12-én, Genfben eltávozott kitűnő keletkutatónkra. Az életrajzokat általában a születés adataival szokás kezdeni. Az ő esetében azonban némi kivételt is tehetünk. Elárvult genfi lakásában meghatottan lapozgattam azokat a fakuló leveleket, amelyek hosszú évtizedek múltával is megőrizték édesanyjának és közeli családtagjainak sorait. Marczell Péter megőrizte édesanyjának, Marczell ERZsÉBETnek kislánykori mondatait az első bálról, majd később az első találkozásról a rokonszenves Sendlein JÁNOssal, aki aztán élete párja, és Péterünk édesapja lett. Marczell Péter ugyanis Sendlein Péter néven látta meg 1936. február 17- én Pozsonyban - pontosabban akkor már a Trianon utáni Bratislavában - a napvilágot. Szülővárosából Révkomáromba költöztek. Gyermekkora azonban egyáltalában nem a játékos, gondtalan évek világa volt. Édesapját - ki tehetséges zongoraművész-zenetanár volt - behívták katonának, majd francia hadifogságban elhunyt. Ezzel csaknem egy időben, 1945 őszén elveszítette az édesanyját is, akit kora fiatalságától súlyos asztma, majd tüdővész gyötört. Az egyéni tragédiasorozat után Marczell Péter alig kilenc évesen a mosonmagyaróvári árvaházba került. Édesanyjának idősebb férfitestvére később örökbe fogadta. Amikor aztán a későbbiekben ő is eltávozott, Marczell Péter végképp magára maradt. Bizonyára ezek az események adják a legfőbb kulcsot ahhoz, hogy miért maradt csaknem egész életében visszahúzódó, magányos. Ez azért különösképpen érdekes, sőt meglepő, mert ő valójában igen szellemes volt, és jó humorérzékkel is rendelkezett. Munkatársai, ismerősei voltak, de bizalmas barátja már alig, s házasságot is csak élete legvégén kötött. Szegedi iskolaévei emlékezetesek maradtak számára. Érettségi után Budapestre került, az ELTE magyar-angol szakán kezdte meg tanulmányait. Közvetlenül nem kapcsolódott be az 1956-os forradalmi eseményekbe, de „a hazug politikai rendszer visszaéléseivel szembeszáll- va" elhagyta - gyalogszerrel - az országot. Az ’56-os menekülteket nagylelkűen befogadó Svájcban talált új hazára, s a genfi egyetemen folytatta bölcsészettudományi tanulmányait. Az újra megélt kultúrsokk, az idegenbéli kiszolgáltatottság eredményezte azt, hogy a saját sorsát annyira egybevágónak érezte a hazájától úgyszintén elszakadt Körösi Csoma Sándor küzdelmes életútjával. Marczell Péter később önkritikusan bevallotta, hogy kezdetben nem igazán élt a befogadó svájci nagylelkűséggel. Eljárt az egyetemi tanórákra, de az irodalomtörténeti, társadalomtudományi, politológiai előadások mellett egyre jobban érdeklődött a művészetek iránt is. Igazi érdeklődését végezetül a genfi egyetem közgazdasági és társadalomtudományi karán szerzett diplomával koronázta meg 1967-ben. Marczell Péter már egyetemi évei alatt dolgozott elemző közgazdászként Svájcban, majd Portugáliában a Gulbenkian Alapítvány kutatójaként. Ezt követően mintegy negyedszázadig piackutatóként, piacfejlesztési tanácsadóként sorra aratta a szakmai sikereket az USA-ban, de nemzetközileg is számon tartott kutatómunkát végzett Afrikában (Szudánban és Egyiptomban), valamint Ázsiában. Elsőrangú szakmai vizsgálatainak és elemzéseinek módszertani tapasztalatait igen jól hasznosította későbbi keletkutatói munkásságában. Ahogyan egyre jobban beleásta magát Körösi Csoma Sándor életébe, felismerte, hogy egyrészt milyen sok fehér folt akad még mindig nagy keletkutatónk életében, továbbá mennyi - kritikátlanul meghagyott - pontatlanság zavarja a jelenkor ismereteit. Sokszorosan beigazolódott, - mintegy két évtizeden át követett álláspontja eredményeként - hogy Körösi kivételes pályája, munkássága egyáltalában nem lesz kisebb attól, ha nagyobb fény teszi világosabbá az egyes homályosabb részleteket. Marczell Péter élete ettől kezdve teljesen új irányt vett, amikor az orientalisztika lett további alkotó évtizedeinek szinte kizárólagos területe. Időt, pénzt és fáradozást nem kímélve járta sorra Körösi Csoma Sándor életének össze fontos állomását a szülőfalujától halála helyszínéig. Ugyanígy felkereste hajdani tanulmányainak helyét is Nagyenyeden és Göttingenben. Tucatnyi indiai - és bangladesi - kutatóútja mellett további helyszíni vizsgálatokat folytatott Oxfordban és London levéltáraiban, köz- intézményeiben is. Marczell utazásai nem turisztikai élményeket jelentettek a számára, hanem elké120
